Képek egy robotos boltból és a környékéről. A helyszín: Akihabara.

Byebye Sim City. Igazán jó fej az Electronic Arts: arra hivatkozva, hogy túl bonyolultak voltak a korábbi részek, sikerült kinyírniuk a valaha készült egyik legjobb számítógépes játéksorozatot. A következő verziót teljesen új alapokra helyezik és a Maxis helyett egy 3D-s szarságokra szakosodott cég dobja össze pár hónap alatt, aminek egyenes következménye, hogy ocsmány lesz a grafika és minden ami eddig érdekes volt a játékban eltűnik belőle. Természetesen a Sim City rajongók egy emberként tiltakoznak a Societies címmel ellátott szörnyűség ellen, ami a garantált bukta felé tart, de az EA kitart a hülyeségei mellett és nem hallgat a játékosokra. A City Life-ot jegyző Monte Cristo Games persze azonnal megragadta a lehetőséget, és a Sim City rajongók kívánságait figyelembe véve fejlesztik új játékukat. Persze nem hiszem, hogy ekkora piacvesztés számítani fog az EA-nek, elvégre ott van nekik a Sims meg az a sok szar sportjáték, amit minden évben minimális változtatásokkal kiadnak, de azért ez mégiscsak a suttyóság netovábbja.

Nano. Kipróbáltam ma az új iPod Nanót. Amíg nem láttam élőben, rettenetesen rondának tartottam. Most már tetszik, viszont nagyon gyanús a szoftvere. Sokkal lassabb a navigáció a menüben, van hogy 5-6 menüpontot is átugrik a kijelölés amikor az ember scrollozni próbál, ráadásul elég nagy késéssel. Olyan érzés, mintha nem reagálna rendesen a clickwheel, simogatod és nem történik semmi. Nincs annál idegesítőbb, amikor egy szoftverben késve reagál az interface. A coverflow animációja is szaggat, szóval valami nem stimmel. Megfogdostam legalább 5-öt és mind ilyen volt. Szerintem próbálja ki mindenki mielőtt a korábbi Nanora alapozva hirtelen felindulásból megvenné.

Maddie. Most olvastam, hogy vádalkut ajánlottak a brit nőnek, akinek a kislánya eltűnt Portugáliában, és ha bevallja, hogy valami balesetben meghalt a kiscsaj, akkor 1 év börtön után hazaengedik. Valahogy ez az eltűnős sztori nekem mindig cseszte a csőröm. Azért ez így nem annyira valószínű, meg különben is vigyázzanak a gyerekükre, mert rohadt idegesítő, amikor nézné az ember a híreket és állandóan az eltűnt csaj van benne. A csúcs az volt, amikor már a pápához is elmentek meg Beckham is kiadott egy nyilatkozatot. Ezek után durva lenne, ha kiderülne, hogy a kiscsaj lefejelte a gereblyét, anyuci pedig elrejtette a hullát és előjött az eltűnős sztorival...

A Megaweb a Toyota hatalmas bemutatóterme, ahol megtalálható az összes új modelljük (Lexusok is vannak természetesen), megnézhetjük az F1-es autójukat meg a futurisztikus fejlesztéseiket, mozizhatunk, sőt beülhetünk egy olyan kocsiba, ami teljesen magától megy a szalon körül kanyargó pályán. És ez még mind semmi! Vannak benne színesen villogó lámpák is!

Találós kérdés: mi a közös Debrecenben és Tokióban? Sose találnátok ki. Egy, azaz egy villamosvonal van! Meg is kerestem nektek, fogadjátok szeretettel a Toden Arakawa villamost!

Voltam ma a Yodobashiban (hatalmas elektronikai bolt), megnéztem, megfogdostam és kipróbáltam mindent, megnyomtam az összes létező gombot, úgyhogy szépen el is telt a délutánom.

Ki volt rakva a Panasonic új, hatalmas plazmatévéje, a Viera 103v, ami jelenleg a legnagyobb a világon. A képernyő magassága másfél, szélessége 2 és fél méter, a tv 350 kilót nyom és 8-10 millió forint körüli áron lehet hozzájutni (érdemes körülnézni, ha valaki spórolni akar ;))... Azért mekkora öröm lehet már egy ilyenen nézni Anettkát!

A fényképezőgép szekciónál ismét meggyőződtem arról, hogy aki nem Canont használ az valószínűleg viccel, és el sem tudom képzelni mi motiválhat valakit egy Nikon D70 vagy D80 megvásárlására. Az újabb kompakt gépek közül a Sanyo hihetetlenül kicsi HD kamera - 7.1mpx fényképezőgép kombója tetszett, ami mérete miatt nyilván nem veri a mezőnyt képminőségben, viszont legalább elfér zsebben!

Játékokkal kapcsolatban is van egy pár érdekes hírem (mondjuk nem mindegyik annyira friss, de mindegy): Az Electronic Arts japán részlege kiadta Nintendo DS-re a Sim City 3000-et és a Theme Parkot, valamint nemsokára jön a Settlers is az Ubisoft / Blue Byte jóvoltából!

A tavalyi Tokyo Game Show-n mutatták be a PSP-s Chotto Shotot, ami egy kamerából és egy hozzá tartozó, szintén PSP-s videoszerkesztő szoftverből áll. Lényegében azóta fájt a fogam rá amióta megláttam. Végre sikerült hozzájutnom, és a menüben mászkálva az opciókat nézegetve fuldokoltam a röhögéstől. Ahogy ebből a kis bemutatóból is kiderül, tele van mindenféle idióta hang- és videoeffektekkel, lehet benne feliratozni, stb stb, és mindezt egy layerekkel dolgozó szerkesztőben, PSP-n! Azért persze nem kell túlzásokba esni, a PSP nem erőmű, és az egyes jelenetek hossza a szerkesztőben mindössze 15 másodperc lehet, de magával a kamerával akármilyen hosszúságú felvételt készíthetünk, már ha van elég hely a memóriakártyán. Youtube-őrülteknek kötelező. Ha lesz időm, lehet, hogy töltök fel pár videót én is. :)

Ja, miközben a pénztárnál álltam sorba, megakadt a szemem egy táblán: Wii - elfogyott, Nintendo DS - elfogyott, PS3 - kapható. No comment :D

Na jól van, ennyi elég lesz mára!

Most olvasom, hogy éjfélkor volt a PS3 magyarországi premierje. 170 ezer forintért lehet megvenni a gépet, ami egyszerűen nevetséges. Itt 50 ezer yen a 20 gigás változat és 62 ezer yen a 60 gigás. Számoljátok már át, 50 ezer yen az kb 79 ezer forint. Jó mi? Ja, és persze nem árt hozzá valami nagyképernyős TV, mert szart sem ér az egész, ha nem látod a látványt. De a legjobb az egészben az, hogy nincsenek hozzá játékok! Még Japánban sem, egy-két alibicuccot leszámítva. Szerintem jópár hónapnak el kell még telnie, míg elkezdenek szállingózni az első normális rilízek, úgyhogy egyelőre felesleges a boltba rohanni a hőn áhított erőműért, hacsak nem a menüben akartok mászkálni jövő tavaszig...

Huh. Az Apple ma bejelentette a várva várt iPhone-t, és a bemutató alapján azt hiszem a Nokia és a hozzá hasonló évek óta fejlődni képtelen cégek vezetőségének homlokán jelenleg hideg verejték gyöngyözik. Mert mégis mi változott az utóbbi években? Semmi. Ugyanúgy SMS-sel bénázik mindenki, ugyanolyan használhatatlan és nehézkes minden egyes telefon, mint 5 évvel ezelőtt, mindössze az a különbség, hogy már színes a kijelzőjük meg lehet velük ocsmány fényképeket csinálni. Már épp itt volt az ideje a generációváltásnak. Remélhetőleg a többi céget is inspirálni fogja az Apple új cucca. Az iPhone júniusban fog megjelenni Amerikában, ide csak később hozzák. Kiváncsi vagyok a fogadtatásra.

Na! Fergeteges Wii party volt ma délután! A tenisz egyszerűen megunhatatlan, főleg ketten a gép ellen. Egymás ellen is érdekes lenne, de a függőlegesen osztott képernyő miatt 100 centi feletti TV ajánlott, az meg nincs. Gondolom írták már százezer helyen, hogy a Forecast Channel meg a Wii Shop Channel már működik, de ezt csak akkor tudjátok használni, ha a setupban az országot átállítjátok Németországra vagy valami hasonlóra, mert a Hangerit nem szereti. Hogy miért, az jó kérdés. Viszont így simán tudtam Wii pontokat venni kártyával a konzolon keresztül, amikkel NES / SNES / Sega Megadrive etc. játékokat lehet letölteni. Hekker vagyok!

A Wii Shopból egyébként ingyenesen letölthető az Opera alapú webböngészőjük béta verziója. Eléggé ott van a cucc, nagyon tetszik a kezelése, de ehhez is azért jó TV (lehetőleg nem képcsöves) ajánlott. Remélem a végleges szoftverbe majd a legújabb Flash playert rakják bele, mert pl. a YouTube nagyon pampog érte. A lentebb látható blogba ágyazott Pocky reklámot minden további nélkül lejátssza egyébként, de gondolom a szájton van valami JS ellenőrzés, amin bukik a brózer.

Szóval Wii party volt ma, és ismét nem sikerült bezúzni semmit. Az az érzésem, hogy ugyanazok törnek-zúznak, akiknek rá kell írni a mikróra, hogy ne szárítsanak benne macskát. Vannak emberek, akiknek a kezébe egyszerűen nem szabad kést / villát / ollót / távirányítót / billentyűzetet adni. Aki dolgozott már ügyfélszolgálaton bárhol, az most valószínűleg hevesen bólogat. :D Szegény Nintendóék szerintem álmukban sem gondolták, hogy lesznek júzerek akik nem fogják fel, hogy a kontrollert azt bizony végig fogni kell (mert nem csak véletlenül repültek ám a Wiimote-ok)...

Ez a póló viszont király!

Fotó: Nintendo

Azért az rendesen bosszant, hogy se a PS3, se a Wii japán megjelenésénél nem lehettem ott, mert ilyesmi azért nem minden nap történik. Kárpótol viszont, hogy már az európai megjelenés napján leszállította a gépet az 576 és így sokkal több esélyem van rá, hogy mások előtt sikerül bezúznom a tv képernyőjét! ;)

A gépet Európában a Wii Sports című játékkal együtt adják, ami a mozgásérzékelős Wiimote kontroller segítségével nagyszerű szórakozást nyújt a nappaliban bowlingozni, teniszezni, baseballozni, golfozni és boxolni vágyóknak. Mivel a mániám a bowling, azonnal ki is próbáltam, és azt kell mondanom, hogy meglepően jól sikerült a cucc, csavarni is lehet benne, meg minden. A tenisz is nagyon szórakoztató, a golfhoz nincs türelmem, a baseball nem annyira könnyű, a box meg nagyon durván fárasztó, pár perc alatt leizzad az ember, úgyhogy simán jó akár edzésnek is. Leginkább mások ellen jó ezeket a játékokat játszani, úgyhogy érdemes beszerezni pár extra kontrollert meg egy 100 négyzetméteres nappalit, főleg ha 4-esben akarunk teniszezni, különben törés-zúzás lesz a vége.

Manapság már minden az internetre van kötve. A Wiit csatlakoztatni kb. 2 gombnyomás, azonnal megtalálja a környéken található wireless routereket. A WiiConnect24 szolgáltatás, ami internetről töltött adatokkal turbózza fel a gépet sajnos még nem működik (gondolom nemsokára indítják), úgyhogy a konzol főmenüje még kicsit üres. Mindenesetre az egész cucc nagyon barátságos, és marha kíváncsi vagyok, milyen újabb eszement ötletekkel állnak elő a játékfejlesztők.

A Miraikan tudományos és innovációs múzeum abban különbözik a múzeumok nagy részétől, hogy nem kezd el az ember ásítozni odabent 5 percen belül. Rengeteg érdekes és szórakoztató interaktív installációjuk van, a részben önkéntesekből álló személyzet pedig nagyon felkészült és szívesen elmagyaráznak és megmutatnak bármit. Legjobban a fekete és fehér golyókkal és sínekkel modellezett internet tetszett, ahol egyik terminálról úgy lehetett üzenetet küldeni egy másikra, hogy egy vödör golyót beleborítottunk a tárolóba, és azok szép lassan a "routereken" keresztül átgurultak a másik terminálhoz. A Japán rezgését valós időben mutató 3D-s cucc is elég komoly, vagy akár említhetném a műtétszimulátort is, de a Honda által fejlesztett intelligens robot, Asimo bemutatóját sem szabad kihagyni.

Valószínűleg Japán a világon az egyetlen hely, ahol az aprópénznek értelme van, ugyanis lépten-nyomon valami automatába botlik az ember, amibe beleszórhatja. Üdítőital-automatából van a legtöbb, de mint Douglas S. Mann oldaláról kiderül, a japánok fantáziájának semmi sem szabhat határt.

Ha a legújabb elektronikus kütyük, játékok, képregények és rajzfilmek érdekelnek, akkor irány a szimplán electric districtnek becézett Akihabara, ahol igen nagy számban találhatók olyan üzletek, amelyek kínálatát látván minden magára valamit adó kocka elsírja magát gyönyörűségében.

De talán nem is az elektronikai cuccok a legdurvábbak, hanem az őrületes mennyiségű manga/anime és a hozzá tartozó kiegészítők, poszterek, art bookok, meg minden amit el lehet képzelni. Ezekkel nem egy többemeletes áruház van tele. Külföldre csak a töredékük jut el, ugyanúgy mint azoknak a PS2-es játékoknak az esetében, amiket itt a kirakatokban lehet látni. Ez egyébként elég nagy kár, mert a japán játékok általában ötletességben szarráverik a konkurenciát. Nem csoda, hogy senkinek nem kell itt az Xbox360 és mindenki inkább Nintendót vesz. Az MS belerakhatja a világ legdurvább prociját is akár, lelke sose lesz a gépnek. Konzol egyenlő Japán. ;) Szerencsére egy-két gyöngyszem azért eljut külföldre, lásd Katamari Damacy vagy a mostanában megjelent PSP-s Loco Roco.

Akihabarában sok bolt egyébként direkt turistákra szakosodott, csomó helyen lehet adómentesen vásárolni, csak aztán persze mindenképpen ki kell vinni a cuccot az országból. A múltkor egy magyar nyelvű használati utasítással is ellátott digicamet találtunk az egyik boltban, szóval akadnak itt meglepetések bőven.

Miután az ember órákat bolyongva lejárta a lábát ezekben az üzletekben, természetesen jön a kegyelemdöfés, ez pedig a környék fölé tornyosuló Yodobashi áruház. Sajnos a méreteiről nem rendelkezem információkkal, de megőszül az ember míre felmozgólépcsőzik a legfelső szintre. Kicsit drága, viszont a fotó osztályon bármit ki lehet próbálni meg meg lehet fogdosni, még a legdrágább gépeket és objektíveket is, de egy emelettel feljebb lehet nyomogatni a legújabb HD cameket is, nem beszélve a DJ cuccokról.

(Ja, ha valakinek nem volt elég a csíkos zoknikból a Comiketen, az nyugodtan beülhet a környéken levő számtalan maid café egyikébe, ahol a cselédlány mánia keretében szépen kiöltözött felszolgálókkal lehet találkozni. Warning: állítólag nem túl szórakoztatóak és még a fotókért is fizetni kell, úgyhogy nem biztos, hogy megéri.)

A mai napom nem volt tűl hatékony, töredéke valósult meg annak, amit elterveztem. Ennek főleg az volt az oka, hogy lemerült az utolsó Canon aksim is és nem volt átalakítóm a konnektorhoz, hogy a töltőt be tudjam dugni, ezért el kellett mennem venni egyet. Aztán kiderült, hogy egyébként nem is kell, mert az amerikai cuccokat simán be lehet dugni (persze azért ezt jobb ellenőrizni, nem mindenhol ugyanaz a feszültség van), úgyhogy sok értelme volt elmenni a világ végére érte... Viszont ugyanott vettem egy állványt, és ez jó!

Gondolkodtam, hogy az elcseszett nap után miről írjak hogy legyen kontent, és úgy döntöttem, hogy a metróról fogok.

A tokiói metro nagyon nagy, nagyon hatékony és nagyon érdekes. Azt mondjuk nem lehet elmondani róla hogy szép lenne, de amikor 238723 állomás van egy hálózatban, nyilván nem fognak külön dizájnt csinálni mindegyikre. Összesen 12 vonal van egyébként, ebből 8 a Tokyo Metro nevű cégé, a maradék 4 pedig a város kezében van (TOEI). A 13. vonalat most építik, ez asszem szintén a Tokyo Metróé lesz. Hogy ne legyen minden olyan szép és jó, a két cég nem barátkozik annyira, és ha mondjuk az egyik cég valamelyik vonalán megváltott jegyeddel átmész a valamelyikre a másiknál a kapuk röhögve záródnak be előtted. A bérletem se érvényes a TOEI vonalaira, de valahogy nincs is rájuk szükség soha.

Ha a metró szóba jön, mindenki azt kérdezi hogyan lehet eligazodni benne. Elég egyszerűen, minden szépen ki van írva angolul is, tele van információs táblákkal meg térképekkel minden állomás. Máshogy nem is működne a dolog, mert akkorák az állomások, hogy a japánok is simán eltévednének bennük. Rendesen földalatti városok vannak, különösen a frekventáltabb részeken. Tele vannak üzletekkel és éttermekkel, van hogy az állomásról kimenve az ember eleve egy bevásárlóközpontba érkezik. Sokszor át lehet sétálni egy másik állomásra a föld alatt, úgyhogy simán lehet kilométereket gyalogolni odalent. Egy valami viszont biztos, otthon biztos hogy többet szívnak a turisták mint itt, pedig a mi írásunkat mindenki el tudja olvasni.

Mivel több millióan utaznak naponta metróval, fontos hogy minden olajozottan és gyorsan menjen. Erre a legjobb példa a mindenhol megtalálható ellenőrzőkapu, ami kb fél másodperc alatt bescanneli és feldolgozza a jegyedet, valamint típustól függően még printel is rá meg ki is lyukasztja. Mindezt teljesen függetlenül attól, hogy melyik irányban és melyik oldalával felfelé tetted be a gépbe. Ráadásul a kapukat két irányból is meg lehet közelíteni, ugyanis ugyanott kell kimenni ahol be. Azt, hogy épp melyik irányból aktív a kapu egy kis nyíl vagy egy behajtani tilos jel mutatja. Ez persze idővel változik, attól függően, hogy melyik irányba mekkora a forgalom. Sokszor az utasok maguk állítják át őket azzal, hogy áthaladnak rajtuk.

Na és mit csinálnak a japánok a metrón? A három legnépszerűbb tevékenység az alvás, a zenehallgatás + mobil/nintendo ds/psp buzerálás és az olvasás. A japánok egyébként agyonhajszolt életmódjuk miatt bárhol bármilyen formában képesek aludni, úgyhogy nem csoda, hogy a metrón is egyből elalszanak, ahogy leülnek. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy bár a mobiltelefon láthatóan nagyon fontos része életüknek, mégse telefonál senki a vonatokon. Itt nem hallasz félpercenként valami rohadt menőnek szánt csengőhangot amit a tahó paraszt direkt végighallgat mielőtt felveszi a telefont hogy mindenki más megtudja hogy mennyire trendi is ő, és főleg nem kezdenek el ordítani utána bele hogy "Jaúvan ittvagyokám Kőűbányakispesten mán!"

Többet most nem írok, mert dolgozni is kellene. Kattintsatok a képre a metrós válogatáshoz.