Ha a medencébe ugrálsz, elvisz a szekuriti - klikk ide

Hajnali 5, szakadó eső, Ageha Tokió
(Hangot vegyétek le!)

Boldog új évet! És sok sikert hozzá! ;)

Azon már nem lepődik meg senki, ha egy magyar megabuliban a meghirdetett fantasztikus fény- és hangtechnika helyett egy faludiszkó felszerelését kapja a nép, ha a szájton ecsetelt partidekoráció és show elemek sehol nincsenek (mondjuk magasról rászarok a "gazdagon alkalmazott fekete és arany függönyökre" meg a többi baromságra), vagy simán parasztok a kidobók, de itthon úgy tűnik mindig sikerül a balkáni suttyóságot eggyel magasabb szintre emelni, például amikor egy egyébként tűrhető bulit teljesen tönkretesznek, mert valami retardált barom szerint három kisebb ruhatár elég lesz több ezer emberre a tél kellős közepén.

Amikor a buli végén a kedves szervezők látták, hogy az általuk a hátsó ruhatárnál kreált óriási káoszban képtelenek lesznek megtalálni a kabátokat és nem fogják tudni tartani a több órája várakozó, a pultot majdnem bedöntő óriási tömeget, egyszerűen beengedték az embereket a fogasok közé, néhány fogast pedig betoltak a tánctér közepére, hogy keresse meg mindenki a cuccait - vagy nyúljon le, amit akar.

Amikor bejutottam, döbbenetes látvány fogadott. A folyosón mindenhol szétdobált ruhák és táskák voltak, sokan kétségbeesetten keresték a kabátjaikat, elvégre -8 fokban pólóban hazamenni nem poén. Én konkrétan az emeletről láttam, hogy valami szararc a kabátomban készül hazamenni, de szerencsére időben leértem és leszedtem róla. Mákom volt, hogy a piros sídzsekimben mentem, amiből kb. kettő volt az egész buliban, ha feketében mentem volna, szerintem még most is keresném. A rendezvény fóruma tele van ellopott cuccokról szóló felháborodott hozzászólásokkal.

A reggeli élményt megörökítettem a mobilommal is, mindenkinek jó szórakozást:
+ "Hol a szervező bazzeg?"
+ Fogasok a küzdőtéren
+ Szétdobált dolgok a folyosón

Kedves szervezők! Menjetek kapálni, vagy érdemes olyan más jellegű tevékenységbe kezdeni, amihez nem kell nyolc általános, mert ez a buliszervezés nem megy olyan jól. Már a tavaly márciusi Discoshit is hű volt a nevéhez, de az legalább ingyen volt, mert már a kapunál elment az ember kedve az egésztől. Előre is kösz!

Évente kétszer, tavasszal és ősszel szokták megrendezni a Fuji TV mögötti hatalmas parkolóban a két napos Nagisa zenei fesztivált. A mindenféle zenei stílust felvonultató buli érdekessége, hogy a többi fesztivállal ellentétben rendhagyó módon reggel 9-től este 8-ig tart. Azt mondjuk nem tudom, ki akar reggeli után technóra ugrálni, de a japánoknak vannak ennél furcsább dolgaik is, mint például a bárhol alvás mágikus képessége.

Hétfőn gyönyörű napsütés volt Tokióban, huszonvalahány fok, úgyhogy a délután nagy részét a psytrance színpad környékén töltöttem, ahol a TipWorldös Lucas borzolta a kedélyeket. Csak annyit tudok mondani, hogy akarok ilyet még!

A többi színpad annyira nem fogott meg, lehet azért, mert a psy után minden rohadt lassúnak tűnik. El kell mondanom viszont, hogy ettem egy díjnyertes csirkés-marhás kebabot, ami annyira jó volt, hogy már azért megérte kimenni!

Ja igen, és csináltam rettenet minőségű képeket és videókat a telefonommal, hogy jól teleszemetelhessem velük az internetet:

+ Egy hónap után se lehet bejutni a H&M-be
+ Nagisa, psy színpad 1
+ Nagisa, psy színpad 2
+ Nagisa, experimentál színpad Fuji TV-vel
+ A Sapka magazin multimédiás mellékletéről

(Vigyázat, borzalmas hangminőség :D)

Király volt a Lóbőr fesztivál! Bejutottam meg minden! Ida Corr helyett Camille Jones volt! Nem tudom, de mindenesetre valaki elénekelte a Creepst kétszer és izzadt közben! Igazából Izzadt mindenki! Puszilom Zsófit (19) és Nikit (19) Berettyóújfaluból! De lehet, hogy (18)!

Debreceniként mindig is meglehetősen szégyelltem magam a virágkarnevál miatt. Minden évben idejön egy csomó szerencsétlen turista, akiket megvezetett ezzel a baromsággal valami tróger utazási iroda, hogy aztán szegények virágokból kirakott Tesco feliratokkal és egyéb kínos dolgokkal szembesüljenek, és miután hazamentek, filctollal satírozzák ki ezt a várost a Világatlaszból.

Én komolyan azt hittem semmi újat nem tudnak már mutatni virágkarnevál témában, de ma váratlanul kaptam egy linket MSN-en és azóta nem vagyok az, aki voltam.

"már 6 éve
minden augusztus 20-án
amikor leszáll az éj
a virágok újra nyílnak
és kitárul előtted
egy igazán új érzéki világ

sok millió virág szirma
a szél segítségével útra kel
és elhozza neked európa legérzékibb dallamait

évről évre egyre erősebb a vágy ami benned él
hogy te is lásd, érezd, halld a zenét ami beépül
a gondolataidba, az érzékeidbe, az életedbe

az új éjszaka, amiben körülölel téged is a színek kellemes illata
a szirmok puhasága
az ERŐ

egy új éjszaka
amikor a virágok ismét útra készek
hogy elvigyenek téged is ahova mindig vágytál
az elérhetetlenbe

egy felejthetetlen éjszaka
amire örökké emlékezni fogsz
most kitárul előtted is

légy üdvözölve a virágok éjszakáján

kettőezernyolcban

a flóvőr fesztiválon"

Ha valakit esetleg a fenti fogorvosi várótermi zenével megbolondított hipnotikus beharangozó nem győzött volna meg arról, hogy mekkora nagyszabású buliról is van itt szó, annak ajánlom az információ menüpontot, amiről készítettem egy screenshotot is az utókor számára. Ha találtok rajta értelmes mondatot, szóljatok!

Egyébként ki jön? :D

Voltatok már olyan sportcsarnokban rendezett technopartyn, ahol tízen voltak rajtatok kívül? Mára nekünk ezt dobta a gép! :D

Ez már régóta kikívánkozott belőlem. Nagyjából két hete volt a Balaton Sound Zamárdiban. Minden teljesen király volt, szeretem a Balatont és nagyon jó volt kb 10 év után újra eljutni a tóhoz. A rendezvény is teljesen korrektül meg volt szervezve, a társaság is jó volt, mi kellhet még? Ja igen, mondjuk jó zene. Mert azt idén otthon hagyták a sztárdídzsék.

Kezdjük Fatboy Slimmel, mert ha jól emlékszem ő volt a legnagyobb betűkkel írva a flájerre. Bírom a zenéjét, de esélyes volt, hogy a Winamp shuffle módjához hasonlót fog alakítani. Egész véletlenül pontosan ez történt. Nagyjából annyit csinált, hogy a színpadon ugrált míg lement az aktuális szám (8 perces számoknál élmény), aztán Monty Python módra ("And now for something completely different") felrakott valami teljesen mást. Fölötte a kivetítőn felirat: "I`m number 1 so why try harder" Milyen találó.

Valakinek mindezt elmondtam és azt a választ kaptam, hogy biztos nem bulizni mentem, hanem hogy a technikáját fikázzam. Én szerettem volna jól érezni magam, de szerintem gáz, ha valaki abból él, hogy dídzsézik, de az elmúlt 10 év alatt nem tudott megtanulni keverni. Ezen kívül szerintem egy mixnek van eleje, közepe meg vége. Ha nincs, akkor valószínűleg Dévényi Tibor van a pultban, de ez a csávó nem dobált pöttyös labdákat, úgyhogy valószínűleg nem ő volt.

Mielőtt a torkomnak ugrik mindenki, akinek "élete legnagyobb bulija volt", le kell szögeznem, hogy persze azért voltak jó pillanatok, például tetszett a Thou shalt always kill Fatboy változata, az Iggy Popos rész is nagyon komoly volt, főleg a vizuál, hát még a Hardfloor - Acperience az X-press 2 - Lazy vokáljával. De az a baj, hogy hiába kezdett tetszeni a zene, DJ Shuffle mindig berakott valami teljesen nem oda illő trekket és ezzel totál tönkrevágta számomra az egészet. A Born Slippyt pedig ugyanúgy be kellene tiltani, mint a Comic Sansot. ;)

Egy kedves Youtube felhasználó egyébként megosztotta az egész Fatboy bulit, klikk ide akit érdekel.

Na de lássuk a másik nagyágyút, Armint. Amekkora bulit csinált tavaly ősszel Tokióban (azt az unokáimnak is mesélni fogom), akkora langyos fos volt, amit Zamárdiban előadott. Persze az előtte játszó Observer is mindent megtett a halál jellegtelen zenéivel, hogy unalomba fulladjon a dolog. Az egyetlen érdekes momentum az volt, amikor egy hatalmas orrú nő elénekelte az I need a miracle-t. Én ekkora orrot esküszöm életemben nem láttam, egyszerűen őrületes volt. Observer amúgy Szigeten is fellép Ferry Corstennel, óvakodjatok mindkettőtől. Eddig két Ferry Corsten bulit sikerült végigunatkoznom, egyet kb 5 éve, egyet meg idén... Ennyit ér a töretlen bizalom! Arminnál jobb az arány, legalább nála egy fellépés tetszett a háromból... :D

Visszakanyarodva a Balaton Soundra, a lányok szerint bár szar volt a zene, Armin legalább szép. Én elhiszem, de attól még nem kellene repülnie mindjárt az első lemez felrakása után, mert visszataszító, amikor egy DJ így játssza az eszét a pultban. Legalább a mix felét várná meg... Mi mondjuk nem bírtuk addig... ;)

Egyébként Mylo jó volt meg Guetta is, de ez az egész sehol nem volt a múlt heti vekeri tavi Campus fesztiválhoz képest, ahol a Folkfree nevű megyar zenekar a Freestylers MC-kkel közösen tekerőlantos kísérettel adta elő a Painkillert, és az még csak a kezdet volt, mert Octo, Solid és Bailey valami olyan elképesztő dnb zúzást produkáltak a koncert után, hogy haza se akartam menni.

Stop DJ worship!

Miért szerveznek a Lovardába nagyobb tömegeket vonzó rendezvényeket, amikor teljesen nyilvánvalóan alkalmatlan az a szar ilyenek lebonyolítására? Tegnap este 10 körül elmentünk a Discoshit buliba, de nem egészen úgy alakult a dolog, ahogy terveztük. Kb. másfél órás sorbanállás után döntöttünk úgy, hogy a bejáratnál időközben kialakult élethalálharcban inkább nem kívánunk részt venni, meg abban sem, ami utána következik. Tülekedjünk még egy óráig, hogy utána ugyanezt folytassuk odabent a ruhatárért meg még 10 méter leküzdéséért, csak mert mindenki ott akar kijönni ahol mindenki más be akar menni? Hogy lehet egy ekkora bulit egyetlen egy bejárattal és zéró kijárattal üzemeltetni, ami ráadásul ekkora? Ezt komolyan gondolják?

Van azért jó hírem is szar témában! Valaki kiírta végre a lépcsőházba, hogy senki ne etesse a galambokat. Hátha végre nem fog térdig érni a szar az erkélyen és nem kell majd minden reggel búgásra ébrednem! Szóval van remény, már csak a retardált szomszéd gyerekkel meg a hegedűművész úrral kellene valamit csinálni és akkor minden oké lenne.

A szombat hasfájással indult (ha az Elephant nevű ázsiai étterembe akarnak titeket vinni Shibuyában, meneküljetek). Megállított valami tv stáb az utcán, hogy szeretnének velem interjút készíteni és mennyire tudok japánul. Mondom sukoshi, erre elkezdi a nő hogy akkor kérdeznek. De mondom nem feltétlenül fogom ám érteni. Ekkor megpróbálkozott vele angolul, de kb. ötször kellett feltennie a kérdést mire megértettem mi a halált akar. Akkor jött le, amikor elbetűzte a BLOOD szót. Ó mondom (szó szerint), erre elémrakott egy táblát amin 4 japán celeb fotója volt, és megkérdezte, hogy szerintem mi a vércsoportjuk. Mégis honnan a picsából tudjam? :D Széttettem a karom hogy I have no idea és itt el is köszöntünk.

Japánban a nehéz helyzetekben nem a folyamatos begorombulás a jellemző, hanem akármennyire fárasztó vagy, udvariasak és türtőztetik magukat nagyon sokáig, aztán egyszer csak elszakad valami, kimegy a biztosíték és lefittyed a mosoly. Hasonló szituáció zajlott le, amikor a Wire-n próbált egy csaj eladni valami sütit nagyon drágán az egyik ismerősömnek. Ott is már mindent megpróbált szegény lány, hosszú percekig tárgyaltak meg alkudoztak, a végén már odáig jutottak, hogy kő papír ollóval döntik el a dolgot, de mivel az sem járt sikerrel, a csaj arcáról egyik pillanatról a másikra lefagyott a mosoly és lelépett...

Szeretnék írni a buliról is, bár nagyon nehéz szavakba önteni. Kezdjük a tényekkel. Az Ageha a legjobb hely Tokióban, Armin pedig az egyik legjobb trance dj a világon és már vagy 7 éve hallgatom a mixeit legalább. Ezek után meglehetősen nehéz lett volna rosszul érezni magam... Az elefántos gyomorrontás miatt mondjuk nem néztem ki túl jól, szinte semmit nem ettem aznap és emiatt állandóan le akart csúszni a nadrágom, de még ez sem akadályozott meg abban, hogy majdnem 6-ig együtt táncoljak egy lánnyal, akinek szintén utálják a barátai a trance-t. :)

Armin bevetette az összes nagyágyú slágert: volt a saját gyártásúShivers, Racoon - Love You More, Ronski Speed - The Space We Are, Armin - This World is Watching Me; játszott olyan klasszikusokat mint a Perpetuous Dreamer - Sound of Goodbye, volt a System F - Exhale, stb stb... Nem is nagyon emlékszem hogy lett volna üresjárat, zúzás volt végig.

Őrület volt kérem! :)

Tavaly nem jutottam el a Takkyu Ishino és barátai által évente megrendezett hatalmas techno hepajra, de idén minden feltétel adott volt, úgyhogy go!

A buli este 6-kor kezdődött, de mi olyan 11 körül érkeztünk a Yokohama Arénához. Odabent épp Takkyu zúzott, a küzdőtérre érve elképesztő fények és vizuál fogadott minket, de a legdurvább megint az volt, mennyire hatékonyan tudják kezelni a japánok a tömegeket. A tánctér szektorokra volt osztva, közöttük pedig folyosók voltak, amiket a szektorokban ugráló emberek száma alapján nyitottak meg és zártak le. Ki persze bármikor ki lehetett menni, csak arra nem volt garancia, hogy ugyanoda vissza tudsz menni még egyszer.

Bár a rendkívül népszerű Takkyu szettje alatt tele volt a tánctér, utána a partyarcok jelentős része lelépett enni vagy felment a nézőtérre és a folyosókra aludni, így szegény Westbam alatt már elég szellős volt az aréna, pedig igencsak kitett magáért az öreg... :)

Összességében jó buli volt, az ára mondjuk elég húzós (12e yen), de egyszer mindenképpen érdemes megnézni. Képekkel sajnos nem tudok szolgálni, Flickr a barátotok!

Van ez a Tokyo Friends Club nevű szervezet, akik rendszeresen tartanak mindenféle bulikat, ahol külföldiek és helyiek ismerkedhetnek egymással. Mivel ez már önmagában is nagyon gyanúsan hangzik, szeretném leszögezni, hogy nem saját ötlettől vezérelve mentem, hanem hívtak. :)

Ahelyett, hogy komolyabb fikázdát indítanék, íme az est legemlékezetesebb pillanatai:

- idegesítő Moby-klón külföldiek hangoskodnak a pultnál (valaki mondja már meg hol gyártják ezeket és miért nem képesek kussolni);

- ismerkedős buliban vagyok és kurvára nincs kedvem ismerkedni;

- beszélünk valami nőkkel, bekapcsolódik egy ausztrál csávó, elkezdi a HAJAMAT DICSÉRNI, utána meg megkérdezi hogy hogy hívják "azt a szobrot Budapesten" (mégis melyiket :D);

- várom hogy végre takarodjon már az a vöröshajú colos majom az EGYETLEN szimpatikus nő mellől, erre az ismerőseim képesek odahozni két teljesen érdektelen, lerázhatatlan csajt akik elkezdenek a magánéletemről érdeklődni;

- zárásra azért mission accomplished, megvan a helyes fogorvosi asszisztensnő címe, de nem tudom... Gyökértömés közben randira hívni, az igen, de így? Hol van ebben a romantika? :D

Csak a legvégső esetben ajánlom ezt a bulit.

Kekü mindenkinek! Megnéztem ma a blogot, és arra jutottam, hogy ez a 46 post semmi. Tudnék rá egy pontosabb szót is, de nem akarok csúnyán beszélni! ;) Több információra van szükség, javítsunk hát a helyzeten!

Egy korábbi postban írtam, hogy valami érthetetlen oknál fogva a Velfarre klubban - és pár másik helyen is - a bulik este 7-től éjjel 1-ig tartanak, utána zárás és hajnali 5-től van ismét valami. Mint kiderült, van Japánban egy úgynevezett Public Morals Law nevű törvény amit - ha jól emlékszem - az 50-es években hoztak. Ez a kissé elavult törvény azt mondja ki, hogy éjjel 1-től hajnali 5-ig tilos táncolni és alkoholt fogyasztani, mert az csúnya dolog.

Mivel ennek nyilvánvalóan semmi értelme nincs, sok helyen tesznek is rá nagy ívben, de a törvény az törvény és állítólag néha le szoktak állítani 1-2 bulit a zsaruk a miheztartás végett. A törvény megszegése a klub bezárásával is járhat, ami súlyos bevételkiesést jelent és a csőd szélére sodorhatja a tulajokat.

Természetesen ügyvédek hada próbál fogást találni ezen a problémán, de a japán bürokrácia kerekei lassan őrölnek, és lehet hogy egyhamar nem lesz változás az ügyben. Mi ebből a tanulság? Nem csak mi vagyunk megáldva hülye törvényekkel! ;)

Fotó: Velfarre / Trajic

Nem mondhatom, hogy szerencsém van a goapartikkal. Az még oké, hogy egy világ végén lévő, felhőbe burkolózott sípálya aljában tartották a bulit legalább ezer méter magasan (15 fok, nyamm), de még egy tájfun is benézett, aminek következtében folyamatosan esett az eső és bokáig ért a sár, így hiába volt a zene nagyon jó és hiába következtek egymás után olyan nevek, mint Astrix, Skazi, Infected Mushroom, Eskimo etc, egyszerűen képtelen voltam kikapcsolódni. Persze ehhez hozzájárult az is, hogy érkezésünk után kb 5 perccel valaki megbotlott mellettem a színpad elé leterített ponyvában (ami később teljesen elmerült a dzsuvában és eggyé vált a földdel valószínűleg) és nyakig beterített sárral. A japánok egyébként teljesen lazán álltak hozzá a tragikus időjárási helyzethez, egyszerűen fogták magukat és hazamentek gumicsizmáért. Sőt, az élelmes szervezőknek köszönhetően később már a partin is lehetett venni, de addigra nekem már tökmindegy volt. A hangulat a borzasztó idő ellenére is hatalmas volt. Ha nincs ez a köcsög tájfun, a Gathering életem egyik legnagyobb élménye lehetett volna.

Bocs a postok ritkulásáért! Mindez annak tudható be, hogy rengeteg munkám lett hirtelen és késő estig egy japán fejlesztőcég irodában ülök, ami amúgy rettentően szórakoztató ugyanis mindenki beszélgetni akar, de egyben nagyon fárasztó is, meg hát fotótéma se akad túl sok.

Múlt hét pénteken elmentünk pár ismerőssel bulizni Roppongiban egy Vanilla nevű helyre, ami - mint utóbb kiderült - valószínűleg az egyik leggázabb a városban. Minden szinten más zene megy, de mind fos. Még sokmindent el lehetne róla mondani, de nem akarok túl vulgáris lenni. Ha létezik pokol, olyasmi lehet mint a Vanilla. Szerencsére kb. fél óra után leléptünk. Én már korábban is el akartam tűnni, de mivel nem egyedül mentem nem tehettem meg. Már alig bírtam cérnával, amikor jött a japán ismerősöm lila fejjel, hogy a vanillás japán lányok köcsögök, mert csak a külföldiekkel hajlandóak táncolni, úgyhogy otthagytuk a helyet és ezzel megmenekültem. :D

Mivel a péntek ilyen szarul sikerült, szombaton muszáj volt valami jónak történnie. Irány Tokió leghíresebb klubja, a Vanillától kb két sarokra lévő Velfarre, ahol minden szombaton trenszparti van, érdekes módon este 7-től éjjel 1-ig. Vész esetére felírtam egy másik helyet is, de meglepetésemre a Velfarre annyira jó volt, hogy végigugráltam az egész estét és már máshova nem is mentem utána. Nem volt tömeg, jók voltak a fények, jó volt a zene és a hangulat is!

Vasárnap Omotesandóba mentem (lásd Kiddy Landes post). Nagy örömömre találtam egy cipőboltot, mert a kedvenc és egyetlen pár cipőm kezd szétszakadni és valamit szereznem kell hamarosan, viszont hamar letörték a lelkesedésemet, mert szinte semmiből nem volt 44-es...

Omotesando mellett van Harajuku, vasárnap ott gyűlnek össze a cosplayes fiatalok az állomás melletti hídon, de a Comikethez képest elég halovány a felhozatal. Ha az ember továbbmegy, a Yoyogi parkban köt ki, ahol ilyenkor kb 10 méterenként van egy-egy ingyenkoncertet adó amatőr zenekar. Sokan közülük még demo cd-t is adnak, vigyed ha tetszik. Érdemes ezt összevetni az otthoni helyzettel, ahol egy OSZK nevű szarházi banda élősködik a zenészeken, akik lényegében nem léphetnek fel egy papír nélkül ami igazolja hogy ők értenek hozzá (és amit megszerezni persze sokba is kerül). Meglehetősen hányingerkeltő ez a népművelésnek álcázott pénzlenyúlás, de megszokhattuk már. Azt, hogy mi az értékes és ki tehetséges, nem egy nagyon okos bizottság fogja eldönteni, hanem az emberek maguk. Meg különben is, ha szar zenét akarok hallgatni, szar zenét fogok hallgatni. A Yoyogi parkban mindenesetre vasárnap biztosan talál az ember jó zenét, és ugyanitt kötelező megnézni a belőtt sérójú bőrkabátos japán rockabilly fanatikusokat is, mert egyszerűen beszarás az a mozgás amit előadnak.

Hétvégén psytrance fesztivál lesz Tsumagoiban (Nagano prefecture) többek között Infected Mushroommal. Ikimashou! Sajnos valószínűleg egész héten esni fog az eső, remélem azért nem mossa el a bulit. Jelenleg az egész iroda azt próbálja meg kideríteni, hogy lehet oda eljutni. Beszámoló és képek ASAP!

Egy dolog biztos, taxis és postás nem leszek Tokióban. Péntek este a Womb nevű helyre egy egész jó buli volt meghirdetve, el is indultam 11 körül, hogy időben odaérjek. A térképet persze nem rajzoltam le, mert - gondoltam - faszagyerek vagyok és úgyis megjegyzem, meg egyébként is odataláltam eddig mindenhova. Ezek után evidens, hogy csak részben sikerült az útvonalat megjegyezni, és kb egy órán keresztül bolyongtam a környező utcákban és sikátorokban és ennek ellenére nem sikerült megtalálni a helyet, pedig még rendőri segítséget is igénybevettem. Shibuya már csak ilyen, valami miatt állandóan képtelen vagyok megtalálni a metróállomás kijáratát.

Bár az nem derült ki, hogy a Womb hol van, az már biztos, hogy sikerült megtalálnom Tokió egyik leggusztustalanabb környékét. Maga Shibuya sem teljesen evilági, de ezen a nem túl nagy területen egymást érik a bárok és a különböző szórakozóhelyek valamint a kis sikátorokba települt love hotelek, ahol kb 8 ezer forintnyi összegért lehet "megpihenni" (értsd: barátnő/prostituált/etc baját ellátni) és míg a bulit kerestem, legalább tíz csaj jött oda masszázst ajánlgatva, mégpedig nem is akármilyet - "Mácádzsi dzsápáníz sztájl, blódzsáb!" Az ajánlatot nyomatékosító kézmozdulatokat mindenki képzelje mellé magának. :D

Kb fél 2-kor meguntam a szarakodást és leléptem haza. A Womb pedig természetesen azon az egy utcán van, ahova nem mentem be.