Hoztam az egyik csajnak egy Magyarországról szóló fotóalbumot. Elég szép képek vannak benne, nem is orbitális méretű, nincs is száz kiló, szóval ideális ajándék. Nem volt egyszerű találni egyébként olyan albumot, amit szívesen adnék oda bárkinek is. Némelyik olyan ocsmány, hogy az valami egészen elképesztő. De most komolyan, hogy lehet elcseszni egy fotóalbum dizájnját? Meg ha már itt tartunk, hogy lehet Verdanával szedni bármit is? Eddig csak A/4-es papírra nyomtatott "A PISZOÁR NEM MŰKÖDIK" feliratokat tervezett a dizájner Wordben, vagy mi?

Mivel a képek szépek, a Verdanával most az egyszer kiegyeztem, és a könyvnek szerencsére nagy sikere volt. A gólyára mondjuk azt hitték a lányok, hogy pelikán, és a hattyúkból is majdnem az lett, ezért felajánlottam, hogy legközelebb valami madarakról szóló könyvet hozok. Arról pedig nem kell tudniuk, hogy a Japánban őshonos állatok közül én is csak a csivavát meg a Hello Kittyt ismerem fel!

Akkor most sokak kérésére következzen a tokiói szállásom, ami egy teljesen szabványos japán társasházi lakás - kicsi és drága. Léteznek persze naaagy társasházi lakások is, de azokhoz minimum valami félig híres popsztárnak vagy bankvezérnek kell lenned, főleg, ha olyat szeretnél, aminek az ablaka nem a szomszéd ház falára néz. Persze nem mindenkinek jut ilyen karrier, úgyhogy az egyedülálló fiatalok közül sokan - ha nem otthon laknak - ilyen és ehhez a mindössze 20 négyzetméteres, egyszobás lakáshoz hasonló helyeken tengetik mindennapjaikat. Nagyobb egyébként is teljesen felesleges lenne, úgyis csak aludni járnak haza. Pároknak azért már nem ajánlanám, szerintem ha nincsenek leválasztott helyiségek, annak előbb-utóbb késelés a vége!

Most olvastam, hogy a japán rendőrök elkaptak egy huszonéves magyar gyereket, aki valahol Osakában szétgraffitizett egy vonatot a haverjaival. Akkor egyúttal emlékezzünk meg a múlt heti brit arcról is, aki miután pucérra vetkőzött és megmártózott a császári palota körüli vizesárokban, kb egy órán át kergetőzött a zsarukkal, és a helyszínen készült felvételek tanúsága szerint nem mindig ő menekült! :D

Nagyon úgy tűnik, hogy elkezdődött a nyári tüzijátékszezon, mert az éjjelnappalik kezdenek lőszerraktárakra hasonlítani. Hazaindulásom napján hajnali 4-kor még bementem a legközelebbi Lawsonba szétrámolni a készletet néhány kép kedvéért. Biztos nem nézett az eladó hülyének, amikor egyenként kiraktam a csomagokat a bolt közepére és leálltam kattintgatni... És hogy miért érdemesebb ilyen hülyeségek helyett aludni és kipihenten utazni, arról egy másik postban mesélek majd. ;)

Hat embert késelt halálra valami elmebeteg Akihabarában ma délben - CNN video | BBC video

Ezen a cikken konkrétan beszartam. Nagy testű, hangos és agresszív varjak tartják rettegésben az országot! Cselszövés, ármánykodás, megdézsmált uzsonnák, leszart esernyők, lopott prérikutyák és véresre tépett gyermekkezek! A varjúelháritó kommandó se segít! Vajon miért nem tudunk békésen egymás mellett élni??? Egy rohadt háború van itt, értitek???

Ez most nagyon nem esett jól! Az hagyján, hogy 12 rengés volt egymás után, de az egyik akkora volt, hogy azonnal kiugrottam az ágyból... Általában csak inogni szokott minden, de ennél már recsegett-ropogott a berendezés... Ilyet azért ne már... :)

Most a fiatal lányok egyik kedvenc szórakozását fogjuk bemutatni - jobb híján egy szőrös férfi segítségével! A purikura lényege az, hogy bemész egy fülkébe, bedobsz 400 yent, hülye pofákat vágsz a kamerába, utána a kint található érintőképernyős kompjúteren kidekorálod az elkészült képeket (erre a legtöbb esetben nagyon kevés idő áll rendelkezésre, úgyhogy igyekezni kell), végül pedig kapsz egy képeslap méretű matricagyűjteményt, amivel teleragaszthatsz mindent. A fotosop ehhez képest a fasorban sincs.

Jelentem túléltük a tájfunt. Elég nagy zaj volt egész éjszaka, de szerencsére nem volt annyira erős a vihar, így csak néhány széttépett esernyő hever az utcán, más pusztítás nyomai nem látszanak. Este kicsit akadozott a vonatközlekedés, de szerintem ez a fickó nagyobb káoszt okozott... ;)

Tokióban is népszerű sport a társasházépítés, csak itt kicsit mások a méretek meg valamivel komolyabb a körítés. Összeszedtem pár nemrég elkészült, környékbeli projekt weboldalát, hogy legyen mit nyomogatni.

A lent felsorolt helyek bármelyike nagyon menő, csak ajánlani tudom őket. Kellemes, nyugis környéken vannak, négyből három vízparton, és bár nincsenek a központban, Tokió fontosabb pontjai mindenhonnan gyorsan elérhetőek, a kilátás pedig elképesztő egy felsőbb emeleti lakásból. Ezekből kifolyólag az árak nem diszkont jellegűek: egy 50 négyzetméteres lakás 65 millió forint körül kezdődik, egy 100 négyzetméteresért pedig minimum 160 milliót kell kicsengetni. Nyilván ez szintenként emelkedik és a határ - ahogy az szokott lenni - a csillagos ég.

Mit lehet még erre mondani? Irány a lottózó :D

+ Always Ginza

+ Beacon Tower Residence
+ Beacon Tower Residence (összefoglaló)

+ Brillia Mare Ariake
+ Brillia Mare Ariake reklám Madonnával

+ Toyosu Tower

Fotó: Beacon Tower Residence site

Találós kérdés: mi a közös Debrecenben és Tokióban? Sose találnátok ki. Egy, azaz egy villamosvonal van! Meg is kerestem nektek, fogadjátok szeretettel a Toden Arakawa villamost!

Jelentem megérkeztem, lesz kontent is nemsokára, csak elkapott a jetlag és egyelőre meglehetősen random időpontokban sikerül aludnom, természetesen főleg nappal. Az se segített a helyzeten, hogy valamelyik reggel, amikor már végre épp sikerült elaludnom, benyitott a lakásba egy idióta takarító, hogy még egy napot elcsesszen az életemből. Remélem azért hamarosan magamhoz térek...

Látom március 15. jól telt, nagy nemzeti ünnepünk alkalmából én is el akartam menni megdobálni valamit, mondjuk a császári palotát (én akarok lenni az új császár), de sehol sem találtam macskakövet meg álmos is voltam, úgyhogy hagytam a fenébe.

Ma egyébként megtudtam, hogy tavaly év végén 12 évi működés után bezárt a Velfarre, Tokió jurótrensz fellegvára, ami nagyon szomorú, mert jó hely volt. Persze érthető a dolog, stílusok jönnek mennek - itt még talán gyorsabban is, mint máshol -, ezért az utóbbi időben már elég szellős volt a tánctér és a veszteségek miatt le kellett húzni a rolót. Kár érte!

"Egy fényes nappal, Tokió egyik legforgalmasabb pontján végrehajtott kegyetlen leszámolás jelzi, hogy egyre közeleg a Japánban évek óta várt jakuzaháború. A harc a japán főváros ellenőrzéséért folyik, a tokiói alvilágra a Jamagucsi-gumi, a világ legnagyobb bűnszervezete akarja rátenni a kezét. Bár a rendőrség igyekszik harcolni a félig nyilvános, félig üldözött jakuzák ellen, a klánok egyre erősödnek és egyre több követőt gyűjtenek maguk köré. Vonzerejük a pénz és közösség: az üzlet hi-tech, a szervezet a kőbe vésett tradíció." - az [origo] cikke

Je! Megvan a repjegy, kb. egy hónap múlva indulok vissza Tokióba és kezdődik a második 3 hónapos turnus, már ha beengednek az országba. :D Már alig várom. Lesznek megint fotók meg minden!

"Alvó férjét borosüveggel csapta agyon, majd az ezt követő napokban a holttestet feldarabolta, és a részektől egyenként szabadult meg Tokió negyedeiben egy japán nő. A gyilkosság után először az áldozat felső testét rakta ki az utcára plasztik zsákba csomagolva - a járókelők kezdetben azt hitték, hogy egy próbababa darabja hever a kövezeten." - MTI / Index

Erről most eszembe jutott, mennyire nem lehet egyszerű Tokióban megszabadulni egy hullától. Kb. 4 oldalas doksi van a lakáshoz a szemét szétválogatásával, becsomagolásával meg ilyesmikkel kapcsolatban. Nagyobb dolgokat például egyszerűen ki se lehet dobni, mert nincs hova. Szóval a hullát mindenképpen fel kell darabolni, úgyhogy el kell menni a Yodobashi Camerába fűrészért meg ásóért, persze ha ott van az ember akkor már vesz egy-két játékot Wii-re, hogy ne legyen olyan feltűnő a dolog, mert annyira sokan azért nem kertészkednek Shibuyában, és így legalább mondhatjuk, hogy ezek csak kontrollerek egy új játékhoz.

Persze nem elég a hullát feldarabolni és kirakni az utcára, mert ha ott valamit kiraksz az utcára, az örökre ott marad, hozzá nem nyúlna senki. El kell vinni a darabokat jó messzire, lehetőleg valami nem annyira sűrűn lakott környékre. Ez kicsit kényelmetlen, mert órákat kell vonatozni hozzá, vagy be kell ülni a kockaautóba, de akkor a gatyája rámegy az embernek az útdíjra. De még ha sikerül is széthordani a darabokat, az épület biztonsági kamerája biztosan felveszi miközben az előírás szerinti, szép masnira kötött fülű átlátszó szemetes zacskókba porciózott véres testrészekkel sétálgatunk a folyosón. Úgyhogy nem éri meg, na. Csak a kínlódás van vele.

Mit tanultunk ma? Az ölés rossz! Shibuyai lányokkal vigyázni!