Hosszas tesztelés után a végeredmény a következő: a GTA4 zseniális játék minden tekintetben és mindenkinek kötelező, a Mirror's Edge nagyon izgalmas és hosszú idő óta az első játék, amit volt türelmem végigjátszani, a Little Big Planet pedig fantasztikus grafikája és újszerű engine-je ellenére óriási csalódás, mert az állandó töltögetés és hálózati problémák miatt gyakorlatilag pillanatok alatt unalomba fullad a dolog, arról nem is beszélve, hogy egyébként sincs semmi értelme. Az a helyzet, hogy Niko Bellic a király, és ez még egy ideig így is fog maradni! :)

Ic ö bjútiful déj! Kipróbáltam ma a Mirror's Edge-et! Annyit tudok mondani, hogy úristen! Már nem kell sokat várni a megjelenéséig, november végén boltokba kerül az Xbox és a PS3 verzió. Elvileg PC-re is kijön, de ki akar ezzel PC-n játszani? Minimum mozivászon méretű TV kötelező! :D

Elég nagy felhajtást csaptak a TGS-en a szintén sokak által várt Little Big Planetnek is, ami viszont már októberben kijön PS3-ra. A Sony valószínűleg jó üzletet csinált ezzel a cuccal, biztos vagyok benne, hogy sokan fognak emiatt (is) a PS3 mellett dönteni.

Csippelt Wii tulajok fognak örülni a Taiko no Tatsujin című japán dobolós játéknak, amihez természetesen megfelelő kontroller is van, na persze nem akkora, mint a játéktermekben, úgyhogy csak mértékkel lehet őrjöngeni! :)

PSP-re jön a Loco Roco 2 és a Patapon 2, mindkettővel lehetett játszani a TGS-en, szóval az a gyanúm, hogy ezek is kint lesznek a karácsonyi szezonban...

Most nem csináltam túl sok képet, szorri!

Közel két év telt el a hadonászós konzol európai megjelenése óta és gyakorlatilag azóta nem jelent meg rá három olyan játék, amire érdemes lenne öt percnél többet vesztegetni. Azért ez elég lehangoló, főleg, hogy Xboxra - és most már PS3-ra is - egymás után jönnek ki a jobbnál jobb cuccok. GTA4, valaki?

Annak idején úgy voltam vele, hogy oké, gyenge a grafika, majd akkor legalább a játékmenetre helyezik a hangsúlyt a fejlesztők. Na most ezt ott néztem be, hogy ez maximum a Nintendo fejlesztőre jellemző, a többi cég konkrétan leszarja és futószalagon gyártják a gagyibbnál gagyibb játékokat. Mondhatni igazából pont azt a minőséget hozzák, amit ez a hulladék gép megérdemel.

A Wii-t a mozgásérzékelős kontroller tette népszerűvé igazán. Nos, a Wii Sportson kívül eddig egy olyan játékot nem láttam, ahol sok értelme lett volna ennek a technológiának. A legtöbb esetben egyáltalán nincs rá szükség, mert nem javít a játékélményen, ha pedig szükség van rá, akkor meg nem működik igazán jól. Valószínűleg ezért dobták össze nemrég azt az irányítóhoz csatlakoztatható kiegészítőt, amitől elvileg javul a mozgáskövetés. Persze az sem utolsó szempont, hogy így még több műanyag szart lehet eladni. Normális játékok azok továbbra sem lesznek, de ez az apróság úgy tűnik senkit sem zavar, különben nem vezetné állandóan a Wii az eladási listákat.

Számomra az utolsó csepp a pohárban az egyébként minden rendes gamert sokkos állapotba hozó idei E3-as Nintendo sajtótájékoztató volt. Amikor a játékipar legfontosabb eseményén a színpadon egy ötvenes nő snowboardozik Wii Fit matracon és az a legnagyobb fejlesztés, hogy virtuális frizbit tudsz dobálni a virtuális kutyádnak, asszem nyugodtan kijelenthetjük, hogy eljött a vég. Ezennel megszabadulok ettől a szemétkupactól és megpróbálok egy szebb korra emlékezni, amikor a Nintendo még nem a nyugdíjasotthonokat célozta be termékeivel.

Idén is volt TGS, minden játékmániás és törölközőfejű hostessfotózó otaku mekkája. Mindenféle rizsa nélkül megpróbálom összefoglalni az érdekesebb dolgokat:

Először is úgy tűnik, végre kezdenek szállingózni a játékok PS3-ra, az Xbox360 is dübörögni látszik, a Wii meg... gyakorlatilag egy kalap szar. Az még oké, hogy nagyon gyatra a grafikája meg a teljesítménye a másik két konzolhoz képest, de úgy tűnik a Wii egyetlen előnye is elvész: semmit sem ér az innovatív kontroller, ha a fejlesztők egyszerűen képtelenek túllépni a horgász- és golfjátékokon... A Wii Sportsszal elszórakozik az ember, de azért ennél több kellene. Arról nem is beszélve, hogy a PS3 kontrollere is mozgásérzékelős.

Játékok közül a PS3-as Little Big Planetre lesz érdemes odafigyelni, ilyen cucc még garantáltan nem volt egyik gépen se. Lesz Loco Roco is, Buu Buu Cocoreccho néven. Abban nem vagyok biztos, hogy mini- vagy komplett játékról van szó, de a demójával játszottam és nagyon jó. A logikai játékok szerelmeseinek biztos nagyon fog tetszeni az Echochrome, Xbox360-ra jön a Beautiful Katamari, PSP-sek meg nézzék meg a Patapont a Loco Roco készítőitől! Wii-re az egyetlen épkézlábnak tűnő játék a No More Heroes volt. Mondjuk nem tartozik ide, de azt ugye vágjátok, hogy Nintendo DS-re van Settlers?

A fenti lista szokás szerint nagyon szubjektívre sikerült, akit jobban érdekel a TGS, az nézzen körül a Gamespoton, ott minden van :)

Byebye Sim City. Igazán jó fej az Electronic Arts: arra hivatkozva, hogy túl bonyolultak voltak a korábbi részek, sikerült kinyírniuk a valaha készült egyik legjobb számítógépes játéksorozatot. A következő verziót teljesen új alapokra helyezik és a Maxis helyett egy 3D-s szarságokra szakosodott cég dobja össze pár hónap alatt, aminek egyenes következménye, hogy ocsmány lesz a grafika és minden ami eddig érdekes volt a játékban eltűnik belőle. Természetesen a Sim City rajongók egy emberként tiltakoznak a Societies címmel ellátott szörnyűség ellen, ami a garantált bukta felé tart, de az EA kitart a hülyeségei mellett és nem hallgat a játékosokra. A City Life-ot jegyző Monte Cristo Games persze azonnal megragadta a lehetőséget, és a Sim City rajongók kívánságait figyelembe véve fejlesztik új játékukat. Persze nem hiszem, hogy ekkora piacvesztés számítani fog az EA-nek, elvégre ott van nekik a Sims meg az a sok szar sportjáték, amit minden évben minimális változtatásokkal kiadnak, de azért ez mégiscsak a suttyóság netovábbja.

Nano. Kipróbáltam ma az új iPod Nanót. Amíg nem láttam élőben, rettenetesen rondának tartottam. Most már tetszik, viszont nagyon gyanús a szoftvere. Sokkal lassabb a navigáció a menüben, van hogy 5-6 menüpontot is átugrik a kijelölés amikor az ember scrollozni próbál, ráadásul elég nagy késéssel. Olyan érzés, mintha nem reagálna rendesen a clickwheel, simogatod és nem történik semmi. Nincs annál idegesítőbb, amikor egy szoftverben késve reagál az interface. A coverflow animációja is szaggat, szóval valami nem stimmel. Megfogdostam legalább 5-öt és mind ilyen volt. Szerintem próbálja ki mindenki mielőtt a korábbi Nanora alapozva hirtelen felindulásból megvenné.

Maddie. Most olvastam, hogy vádalkut ajánlottak a brit nőnek, akinek a kislánya eltűnt Portugáliában, és ha bevallja, hogy valami balesetben meghalt a kiscsaj, akkor 1 év börtön után hazaengedik. Valahogy ez az eltűnős sztori nekem mindig cseszte a csőröm. Azért ez így nem annyira valószínű, meg különben is vigyázzanak a gyerekükre, mert rohadt idegesítő, amikor nézné az ember a híreket és állandóan az eltűnt csaj van benne. A csúcs az volt, amikor már a pápához is elmentek meg Beckham is kiadott egy nyilatkozatot. Ezek után durva lenne, ha kiderülne, hogy a kiscsaj lefejelte a gereblyét, anyuci pedig elrejtette a hullát és előjött az eltűnős sztorival...

Ez a játék még a Porrasturvatot is veri.

Voltam ma a Yodobashiban (hatalmas elektronikai bolt), megnéztem, megfogdostam és kipróbáltam mindent, megnyomtam az összes létező gombot, úgyhogy szépen el is telt a délutánom.

Ki volt rakva a Panasonic új, hatalmas plazmatévéje, a Viera 103v, ami jelenleg a legnagyobb a világon. A képernyő magassága másfél, szélessége 2 és fél méter, a tv 350 kilót nyom és 8-10 millió forint körüli áron lehet hozzájutni (érdemes körülnézni, ha valaki spórolni akar ;))... Azért mekkora öröm lehet már egy ilyenen nézni Anettkát!

A fényképezőgép szekciónál ismét meggyőződtem arról, hogy aki nem Canont használ az valószínűleg viccel, és el sem tudom képzelni mi motiválhat valakit egy Nikon D70 vagy D80 megvásárlására. Az újabb kompakt gépek közül a Sanyo hihetetlenül kicsi HD kamera - 7.1mpx fényképezőgép kombója tetszett, ami mérete miatt nyilván nem veri a mezőnyt képminőségben, viszont legalább elfér zsebben!

Játékokkal kapcsolatban is van egy pár érdekes hírem (mondjuk nem mindegyik annyira friss, de mindegy): Az Electronic Arts japán részlege kiadta Nintendo DS-re a Sim City 3000-et és a Theme Parkot, valamint nemsokára jön a Settlers is az Ubisoft / Blue Byte jóvoltából!

A tavalyi Tokyo Game Show-n mutatták be a PSP-s Chotto Shotot, ami egy kamerából és egy hozzá tartozó, szintén PSP-s videoszerkesztő szoftverből áll. Lényegében azóta fájt a fogam rá amióta megláttam. Végre sikerült hozzájutnom, és a menüben mászkálva az opciókat nézegetve fuldokoltam a röhögéstől. Ahogy ebből a kis bemutatóból is kiderül, tele van mindenféle idióta hang- és videoeffektekkel, lehet benne feliratozni, stb stb, és mindezt egy layerekkel dolgozó szerkesztőben, PSP-n! Azért persze nem kell túlzásokba esni, a PSP nem erőmű, és az egyes jelenetek hossza a szerkesztőben mindössze 15 másodperc lehet, de magával a kamerával akármilyen hosszúságú felvételt készíthetünk, már ha van elég hely a memóriakártyán. Youtube-őrülteknek kötelező. Ha lesz időm, lehet, hogy töltök fel pár videót én is. :)

Ja, miközben a pénztárnál álltam sorba, megakadt a szemem egy táblán: Wii - elfogyott, Nintendo DS - elfogyott, PS3 - kapható. No comment :D

Na jól van, ennyi elég lesz mára!

Most olvasom, hogy éjfélkor volt a PS3 magyarországi premierje. 170 ezer forintért lehet megvenni a gépet, ami egyszerűen nevetséges. Itt 50 ezer yen a 20 gigás változat és 62 ezer yen a 60 gigás. Számoljátok már át, 50 ezer yen az kb 79 ezer forint. Jó mi? Ja, és persze nem árt hozzá valami nagyképernyős TV, mert szart sem ér az egész, ha nem látod a látványt. De a legjobb az egészben az, hogy nincsenek hozzá játékok! Még Japánban sem, egy-két alibicuccot leszámítva. Szerintem jópár hónapnak el kell még telnie, míg elkezdenek szállingózni az első normális rilízek, úgyhogy egyelőre felesleges a boltba rohanni a hőn áhított erőműért, hacsak nem a menüben akartok mászkálni jövő tavaszig...

Na! Fergeteges Wii party volt ma délután! A tenisz egyszerűen megunhatatlan, főleg ketten a gép ellen. Egymás ellen is érdekes lenne, de a függőlegesen osztott képernyő miatt 100 centi feletti TV ajánlott, az meg nincs. Gondolom írták már százezer helyen, hogy a Forecast Channel meg a Wii Shop Channel már működik, de ezt csak akkor tudjátok használni, ha a setupban az országot átállítjátok Németországra vagy valami hasonlóra, mert a Hangerit nem szereti. Hogy miért, az jó kérdés. Viszont így simán tudtam Wii pontokat venni kártyával a konzolon keresztül, amikkel NES / SNES / Sega Megadrive etc. játékokat lehet letölteni. Hekker vagyok!

A Wii Shopból egyébként ingyenesen letölthető az Opera alapú webböngészőjük béta verziója. Eléggé ott van a cucc, nagyon tetszik a kezelése, de ehhez is azért jó TV (lehetőleg nem képcsöves) ajánlott. Remélem a végleges szoftverbe majd a legújabb Flash playert rakják bele, mert pl. a YouTube nagyon pampog érte. A lentebb látható blogba ágyazott Pocky reklámot minden további nélkül lejátssza egyébként, de gondolom a szájton van valami JS ellenőrzés, amin bukik a brózer.

Szóval Wii party volt ma, és ismét nem sikerült bezúzni semmit. Az az érzésem, hogy ugyanazok törnek-zúznak, akiknek rá kell írni a mikróra, hogy ne szárítsanak benne macskát. Vannak emberek, akiknek a kezébe egyszerűen nem szabad kést / villát / ollót / távirányítót / billentyűzetet adni. Aki dolgozott már ügyfélszolgálaton bárhol, az most valószínűleg hevesen bólogat. :D Szegény Nintendóék szerintem álmukban sem gondolták, hogy lesznek júzerek akik nem fogják fel, hogy a kontrollert azt bizony végig fogni kell (mert nem csak véletlenül repültek ám a Wiimote-ok)...

Ez a póló viszont király!

Fotó: Nintendo

Azért az rendesen bosszant, hogy se a PS3, se a Wii japán megjelenésénél nem lehettem ott, mert ilyesmi azért nem minden nap történik. Kárpótol viszont, hogy már az európai megjelenés napján leszállította a gépet az 576 és így sokkal több esélyem van rá, hogy mások előtt sikerül bezúznom a tv képernyőjét! ;)

A gépet Európában a Wii Sports című játékkal együtt adják, ami a mozgásérzékelős Wiimote kontroller segítségével nagyszerű szórakozást nyújt a nappaliban bowlingozni, teniszezni, baseballozni, golfozni és boxolni vágyóknak. Mivel a mániám a bowling, azonnal ki is próbáltam, és azt kell mondanom, hogy meglepően jól sikerült a cucc, csavarni is lehet benne, meg minden. A tenisz is nagyon szórakoztató, a golfhoz nincs türelmem, a baseball nem annyira könnyű, a box meg nagyon durván fárasztó, pár perc alatt leizzad az ember, úgyhogy simán jó akár edzésnek is. Leginkább mások ellen jó ezeket a játékokat játszani, úgyhogy érdemes beszerezni pár extra kontrollert meg egy 100 négyzetméteres nappalit, főleg ha 4-esben akarunk teniszezni, különben törés-zúzás lesz a vége.

Manapság már minden az internetre van kötve. A Wiit csatlakoztatni kb. 2 gombnyomás, azonnal megtalálja a környéken található wireless routereket. A WiiConnect24 szolgáltatás, ami internetről töltött adatokkal turbózza fel a gépet sajnos még nem működik (gondolom nemsokára indítják), úgyhogy a konzol főmenüje még kicsit üres. Mindenesetre az egész cucc nagyon barátságos, és marha kíváncsi vagyok, milyen újabb eszement ötletekkel állnak elő a játékfejlesztők.

Mivel szombaton alig láttam valamit a TGS-ből, megpróbáltam korábban kiérni vasárnap. Arra nem számítottam, hogy akkora tömeg lesz, hogy mozogni is alig fogok tudni, viszont nagy nehezen azért sikerült egy-két játékot megnézni közelebbről.

A hatalmas méretű PS3 standon a HD-s Gran Turismo volt az egyik legnagyobb attrakció, és tényleg olyan gyönyörű grafikája van, hogy vétek lenne holmi ócska képcsöves TV-n tolni, úgyhogy lehet kezdeni gyűjtögetni valami óriási plazmacuccra - meg a gépre is, mert az se lesz túl olcsó, bár pont itt jelentették be, hogy csökkentik az árát, ami még így is magasabb, mint az Xbox360-é és a Wii-é.

A legérdekesebben kinéző PS3 játék a FlOw volt, ami állítólag a mindenki által ismert kígyós játék feldolgozása. A játékos egy vízben úszkáló állatkát irányít ami mindenféle más élölénnyel találkozik. A minimalista grafika ellenére marha jól néz ki az egész, főleg ahogy ezek a kis lények mozognak, és elvileg kellemes ambient zene kíséri a játékot, úgyhogy szerintem érdemes lesz kipróbálni ha kijön.

Vasútmániásoknak ajánlott a Railfan vonatszimulátor, ami egész egyszerűen végig videofelvételt használ 3D grafika helyett. Szerintem egyébként jobb hangulata lenne szépen kidolgozott grafikával. Így olyan érzésem van tőle, mint amikor kipróbáltam az autósiskolában lévő szimulátort, ami olyan sebességgel nyomta a videófelvételt, mint ahogy az autó ment, és amikor megálltam, a levelek sem mozogtak már a fán.

Ahogy lentebb is írtam már, a Nintendo nem szokott a TGS-en jelen lenni, így a novemberben megjelenő Wii-t csak néhány fejlesztőcégnél lehetett megcsodálni. Lesz Wii-s Sonic és Super Monkey Ball, meg egy Elebits nevű gyűjtögetős cucc, ami érdekesnek néz ki, de nem vagyok róla meggyőződve, hogy nem lehet tőle idegbajt kapni rövid úton.

A TGS hatására egyebként nem bírtam tovább és beszereztem egy PSP-t, valamint 4 játékot, amelyek mindegyike kötelező az igazi japán életérzéshez:

A Loco Rocoban éneklő gombócokkal kell gurulni és ugrálni mindenféle helyszíneken a pálya jobbra-balra döntögetésével. Hihetetlen aranyos grafika és realiszikus fizika jellemzi, a gombóc pattog, kilapul, csúszik, gurul, a környezet pedig hasonlóképpen reagál rá.

A Boku no Watashi No Kamari Damashii (Me and My Katamari) játékban mindenféle tárgyakból kell minél nagyobb galacsint gyúrni megadott idő alatt. A lényeg az, hogy amihez hozzáérünk, az hozzátapad a kis figura által tolt golyóhoz, így idővel egyre nagyobb és nagyobb lesz. Először csak kisebb tárgyakat lehet vele összeszedni, de ahogy nő a cucc, egyre nagyobbakat is sikerül, a végén pedig már egész városokat is rá lehet tapasztani toronyházakkal együtt, hangos sikoltozás közepette.

A Densha de Go! (Let's Go by Train) egy 3D-s vonatszimulátor. Ami nekem van az a tokiói Yamanote vonal útvonalát tartalmazza, de van több verzió belőle. Sose tudok a rohadt vonattal időben megállni, mindig túlmegyek a peronon vagy 7 méterrel, úgyhogy ezt a foglalkozást is felírhatom a "Mi nem leszek Tokióban" listára, közvetlenül a postás és a taxis után.

A negyedik játék az Airport Hero Narita, amiből alighanem a fentiekkel ellentétben nincs angol változat. Ebben a játékban egy repteret kell irányítanunk, ahol folyamatosan érkeznek és indulnak a gépek. Izgága embereknek nem ajánlott. ;)

Volt még sok érdekes dolog a TGS-en, de szerintem a Gamespot sokkal okosabbakat ír nálam, úgyhogy inkább ott érdemes játék témában keresgélni. Csináltam egy pár képet megint, de a hömpölygő tömeg és a lázam miatt hamar elmenekültem a helyszínről.

Na, most hogy végre lenyugodott a csürhe otthon, kaptok egy kis kontentet. Most hétvégén tartják a Tokyo Game Show-t a Tokió melletti Chibában, a Makuhari Messe kiállítási központban. Mindenki aki számít a japán játékpiacon résztvesz ezen a bulin. Egyedüli kivétel talán a Nintendo, ők valami oknál fogva hanyagolni szokták a rendezvényt, de a Capcom, Konami, Sony, SEGA és a többiek mind képviseltetik magukat. Sőt, a Microsoft is elég erőteljesen nyomul az XBOX360-nal. Rájuk is fér, mert Japánban nem fogy eléggé a gép.

A kiállításon a legjobban a Sony PSP-s cuccok és a gépre szerelhető kis kamera, meg a hozzá adott vicces video és képszerkesztő szoftver tetszett. Nem tudom mikor jelenik meg a cucc és mennyibe fog kerülni, de nagyon jó. Akarom!

Holnap még lehet visszanézek a kiállításra, mert ma 3-kor értem ki és 5-kor bezár a bazár és nem volt időm megnézni mindent, na meg a hosztesszfotó gyüjtemény is meglehetősen hiányos! ;)

A Kiddy Land játékboltban jártam ma Omotesandoban. Mivel megőrülök a japán karakterdizájnért, gondoltam megosztom mi a menő errefelé manapság...

Ha a legújabb elektronikus kütyük, játékok, képregények és rajzfilmek érdekelnek, akkor irány a szimplán electric districtnek becézett Akihabara, ahol igen nagy számban találhatók olyan üzletek, amelyek kínálatát látván minden magára valamit adó kocka elsírja magát gyönyörűségében.

De talán nem is az elektronikai cuccok a legdurvábbak, hanem az őrületes mennyiségű manga/anime és a hozzá tartozó kiegészítők, poszterek, art bookok, meg minden amit el lehet képzelni. Ezekkel nem egy többemeletes áruház van tele. Külföldre csak a töredékük jut el, ugyanúgy mint azoknak a PS2-es játékoknak az esetében, amiket itt a kirakatokban lehet látni. Ez egyébként elég nagy kár, mert a japán játékok általában ötletességben szarráverik a konkurenciát. Nem csoda, hogy senkinek nem kell itt az Xbox360 és mindenki inkább Nintendót vesz. Az MS belerakhatja a világ legdurvább prociját is akár, lelke sose lesz a gépnek. Konzol egyenlő Japán. ;) Szerencsére egy-két gyöngyszem azért eljut külföldre, lásd Katamari Damacy vagy a mostanában megjelent PSP-s Loco Roco.

Akihabarában sok bolt egyébként direkt turistákra szakosodott, csomó helyen lehet adómentesen vásárolni, csak aztán persze mindenképpen ki kell vinni a cuccot az országból. A múltkor egy magyar nyelvű használati utasítással is ellátott digicamet találtunk az egyik boltban, szóval akadnak itt meglepetések bőven.

Miután az ember órákat bolyongva lejárta a lábát ezekben az üzletekben, természetesen jön a kegyelemdöfés, ez pedig a környék fölé tornyosuló Yodobashi áruház. Sajnos a méreteiről nem rendelkezem információkkal, de megőszül az ember míre felmozgólépcsőzik a legfelső szintre. Kicsit drága, viszont a fotó osztályon bármit ki lehet próbálni meg meg lehet fogdosni, még a legdrágább gépeket és objektíveket is, de egy emelettel feljebb lehet nyomogatni a legújabb HD cameket is, nem beszélve a DJ cuccokról.

(Ja, ha valakinek nem volt elég a csíkos zoknikból a Comiketen, az nyugodtan beülhet a környéken levő számtalan maid café egyikébe, ahol a cselédlány mánia keretében szépen kiöltözött felszolgálókkal lehet találkozni. Warning: állítólag nem túl szórakoztatóak és még a fotókért is fizetni kell, úgyhogy nem biztos, hogy megéri.)

Mivel az eső felborította a tervezett programot és egyébként is meg akartam nézni miért van Joypolis-szal teleplakátolva a metró, elsétáltam az Odaiba túloldalán lévő SEGA által működtetett játékterem-fedett vidámpark komplexumhoz.

Odaiba egyébként egy mesterséges sziget, ahol egy megaprojekt keretében futurisztikus lakótelepeket akartak létrehozni a nyolcvanas évek vege felé, de mivel a 90-es évek elején a gazdaság kicsit megzuhant, durván megkurtították a projektet és alig valósult meg valami belőle. Pár évvel később viszont újragondolták a dolgot, és úgy döntöttek, hogy szórakoztatóközpontok is épülhetnek. Azóta a környék virágzásnak indult és egymást érik a hotelek meg a hatalmas bevásárlóközpontok. Itt található a Fuji TV hihetetlenül kinéző székháza, a Telecom Center nevű, szintén elég elvetemült épület, valamint a világ egyik legnagyobb óriáskereke is. Bár van még elég sok üres terület, azért akármerre néz az ember, építkezést biztosan lát.

Hétvégenként Odaiba megtelik emberekkel, és rengeteg fiatal párt látni. A japán srácok ide hívják randira a lányokat, akik közül meglepő módon sokan nagyon divatos kimonót viselnek.

A szigetet többféle módon meg lehet közelíteni, de a legjobb a Yurikamome nevű teljesen automata vasút, amivel már csak azért is megéri utazni, mert az emelt pályának köszönhetően fantasztikus a kilátás belőle. Ha az ember megunta a látványt (ha van ilyen egyáltalán), akkor érdemesebb viszont a Rinkai nevű vasútvonalat igénybe venni, mert azért a Yurikamoménak húzós ára van - kb 1500Ft egy retúrjegy.

A Joypolis a Decks nevű bevásárlóközpont mellett van (Odaiba-kahin Koen megálló) és mindenféle videojátékot meg izgalmas kalandot ígér, de igazából a játékgépektől nem voltam elájulva, a fedett vidámparkok pedig méretükből adódóan nem vehetik fel a versenyt komolyabb helyekkel. A lehúzás viszont megy rendesen, azzal kezdődik az egész, hogy meg kell venni egy kb 900Ft-os jegyet, csak hogy bemehessen az ember és odabent még külön fizetni kell minden egyes attrakciókért. A sorok ráadásul nagyon hosszúak voltak, és nem volt kedvem 115 percig sorban állni egy fél perces pörgésért a Spin bullet nevű hullámvasúton.

Egy jó cucc volt azért, a "ki-fog-a-másik-kezére-csapni-kalapáccsal" játék, ahol egy gombot kell minél gyorsabban nyomogatni és aki veszít, az kap a kezére egyet a kalapáccsal. Mindig lenyűgöz a japánok enyhe szadizmussal kevert kreativitása. ;)