Egyik barátom szerint a szusit szeretni nem, csak megszokni lehet. Én is képtelen vagyok megenni, pedig a tokiói lakásom 5 percre van a híres Tsukiji halpiactól és megküzdöttem már vele többször is. Bár az ízét a mai napig nem bírom és ez már valószínűleg örökre így marad, mindig lenyűgöz, hogy a japánok még ezt a végtelenül egyszerű kaját is milyen látványosan képesek tálalni. A Hishizen étterem postaládákba beszórt A/4-es méretű, több oldalas házhozszállítós menüje konkrétan annyira komolyan néz ki, hogy hazahoztam Magyarországra beszkennelni. Szusimániásoknak kötelező :D

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6

Nyílik a Gerbeaud Aoyamában!

A sarki éjjelnappaliból :D

Lassan egy éve írt róla Monkist, azóta kerestem az állítólag a magyar gyümölcsleves által inspirált, elsőre meglehetősen gyanúsan hangzó barack-mangó-joghurt ízesítésű üdítőitalt, de soha sehol nem volt egy darab se, mert a mindig valamelyik másik ízt nyomták a sorozatból... Most, hogy visszajöttem, tele van vele az összes éjjelnappali... Ja, és hogy milyen az íze? Nekem nem ugrik be róla a leves, de baracklének elég jó! ;)

Hopp, egy kicsit elkéstem ezzel a posttal (vagy másfél hónapot ;)), de közben hazajöttem és más dolgom is volt, meg különben is jobb később, mint soha!

Írta valaki korábban, hogy legyen kajás post. Sajnos az a helyzet, hogy utálom a japán kajákat (igen, próbáltam őket és szerintem szar mind, főleg a szusi:)), úgyhogy ilyesmiről biztosan nem fogok regényeket írni. Szerintem ha itt jártok, inkább próbáljátok ki a koreait meg az indiait. Vagy menjetek el egy... magyar étterembe!

Gondoltátok volna, hogy négy magyar étterem is van Tokióban? A legújabb október elején nyílt meg Ginzában, mindössze pár percre a helytől ahol lakni szoktam. Azt a mai napig nem tudom hogy vettem észre az ezercsillió felirat között, de egyszer csak ott volt előttem a szent korona és az elég gyanús volt úgyhogy ellenőriznem kellett a helyzetet közelebbről.

Az új étterem neve Tokaj és mint azt a neve is sugallja, magyar ételek mellett szintén magyar borokból is elég nagy választék van. Ginza központjához méltóan nagyon elegáns hely és emiatt az áraik is elég elegánsak, de győzött a kiváncsiság és meg kellett tudnom milyen a magyar kaja kint. Természetesen vittem magammal japán ismerősöket is, ők voltak a kontroll csoport!

Első probálkozásunk alkalmával egy mogorva japán öregember (főpincér?) elhajtott minket, mert valami céges vacsorának tűnő rendezvény miatt tele voltak. Azon gondolkodtam, hogy nagyon kiképezhették a csávót, ha még ezt az otthoni "mit képzelsz hogy nálunk akarod elkölteni a pénzed" stílust is így leutánozza, de mindenesetre utána a Fridays-ben tárt karokkal vártak minket... ;)

Pár nappal később sikerült átjutni a checkpointon és végre sikerült letesztelni a kaját. Ha vacsorázni szeretne az ember, háromféle menü közül lehet választalni. A legszimpatikusabb - és egyben legolcsóbb - a Duna Course, ami egy mini hidegtálat, gulyáslevest, tejfölös lángost, töltöttkáposztát vagy paprikáscsirkét valamint desszertet és kávét vagy teát tartalmaz 5000 yenért. A lángos valami hihetetlen finom volt, japán ismerőseim azonnali kedvencévé vált. A gulyás is jó volt, a paprikáscsirkéről nem tudok nyilatkozni mert a töltöttkáposztát választottam, annál viszont ettem már sokkal jobbat is. A desszert sacher torta volt, ami meg mondjuk inkább osztrák, de mindenesetre nagyon finom! :D

Az egész személyzet japán egyébként (azt hiszem a szakácsok is), és leszámítva a vén tatát mindenki nagyon kedves volt. Az ételek finomak, az árak elég magasak, de egy ilyen menüt egyszer érdemes kipróbálni szerintem!

A mostani képek elég gyengék lettek, de az Tokaj website-ján nagyon szép képek vannak az ételekről, tessék inkább azokat nézegetni.

Szükségem van egy tv csatornára, ahol egész nap　ilyen japán reklámok mennek. (Bár mindez laza ökörködésnek tűnhet első látásra, a japánok semmit sem bíznak a véletlenre: a népszerű, csillagszóró kinézetű csokis izét rágcsáló csaj állítólag két hónapig gyakorolta a densz múvzokat.)

Két dolgot szeretek igazán, a nyers halat és a koránkelést, úgyhogy irány a lakástól két sarokra lévő híres-nevezetes Tsukiji halpiac! ;) A programot mindenkinek ajánlom, aki mindenáron száguldozó targoncák között akar tévelyegni félkómásan a kora reggeli napsütésben. Sajnos a targoncákról nincs kép, mert inkább elmenekültem, viszont fotóztam sikátort!

Valószínűleg Japán a világon az egyetlen hely, ahol az aprópénznek értelme van, ugyanis lépten-nyomon valami automatába botlik az ember, amibe beleszórhatja. Üdítőital-automatából van a legtöbb, de mint Douglas S. Mann oldaláról kiderül, a japánok fantáziájának semmi sem szabhat határt.