Képek a Shinjuku parkból. Végre tavasz van!

Teljes kapacitással virágzik a cseresznye, a városban pedig ennek megfelelően meglehetősen emelkedett a hangulat. A képek a Nakameguro folyónál készültek.

Hogy lehet az, hogy a japánok hivatalosan nem is ünneplik a karácsonyt, mégis nagyobb hangulat van náluk, mint itthon? :D

A japán juharfák ősszel nagyon látványosak.
Helyszín: Rikugien park, Ikebukuro.

Évente kétszer, tavasszal és ősszel szokták megrendezni a Fuji TV mögötti hatalmas parkolóban a két napos Nagisa zenei fesztivált. A mindenféle zenei stílust felvonultató buli érdekessége, hogy a többi fesztivállal ellentétben rendhagyó módon reggel 9-től este 8-ig tart. Azt mondjuk nem tudom, ki akar reggeli után technóra ugrálni, de a japánoknak vannak ennél furcsább dolgaik is, mint például a bárhol alvás mágikus képessége.

Hétfőn gyönyörű napsütés volt Tokióban, huszonvalahány fok, úgyhogy a délután nagy részét a psytrance színpad környékén töltöttem, ahol a TipWorldös Lucas borzolta a kedélyeket. Csak annyit tudok mondani, hogy akarok ilyet még!

A többi színpad annyira nem fogott meg, lehet azért, mert a psy után minden rohadt lassúnak tűnik. El kell mondanom viszont, hogy ettem egy díjnyertes csirkés-marhás kebabot, ami annyira jó volt, hogy már azért megérte kimenni!

Ja igen, és csináltam rettenet minőségű képeket és videókat a telefonommal, hogy jól teleszemetelhessem velük az internetet:

+ Egy hónap után se lehet bejutni a H&M-be
+ Nagisa, psy színpad 1
+ Nagisa, psy színpad 2
+ Nagisa, experimentál színpad Fuji TV-vel
+ A Sapka magazin multimédiás mellékletéről

(Vigyázat, borzalmas hangminőség :D)

Ic ö bjútiful déj! Kipróbáltam ma a Mirror's Edge-et! Annyit tudok mondani, hogy úristen! Már nem kell sokat várni a megjelenéséig, november végén boltokba kerül az Xbox és a PS3 verzió. Elvileg PC-re is kijön, de ki akar ezzel PC-n játszani? Minimum mozivászon méretű TV kötelező! :D

Elég nagy felhajtást csaptak a TGS-en a szintén sokak által várt Little Big Planetnek is, ami viszont már októberben kijön PS3-ra. A Sony valószínűleg jó üzletet csinált ezzel a cuccal, biztos vagyok benne, hogy sokan fognak emiatt (is) a PS3 mellett dönteni.

Csippelt Wii tulajok fognak örülni a Taiko no Tatsujin című japán dobolós játéknak, amihez természetesen megfelelő kontroller is van, na persze nem akkora, mint a játéktermekben, úgyhogy csak mértékkel lehet őrjöngeni! :)

PSP-re jön a Loco Roco 2 és a Patapon 2, mindkettővel lehetett játszani a TGS-en, szóval az a gyanúm, hogy ezek is kint lesznek a karácsonyi szezonban...

Most nem csináltam túl sok képet, szorri!

Nagyon úgy tűnik, hogy elkezdődött a nyári tüzijátékszezon, mert az éjjelnappalik kezdenek lőszerraktárakra hasonlítani. Hazaindulásom napján hajnali 4-kor még bementem a legközelebbi Lawsonba szétrámolni a készletet néhány kép kedvéért. Biztos nem nézett az eladó hülyének, amikor egyenként kiraktam a csomagokat a bolt közepére és leálltam kattintgatni... És hogy miért érdemesebb ilyen hülyeségek helyett aludni és kipihenten utazni, arról egy másik postban mesélek majd. ;)

Mi mást csinálna az ember vasárnap délután, mint hogy három kék fejű őrültet néz, akik PVC csöveken dobolnak meg festéket locsolnak mindenfelé? Persze ennyivel nem lehet összefoglalni a Blue Man Group előadását, de semmi kedvem lelőni az összes poént. Inkább menjetek el október közepén az egyik bécsi koncertjükre. Garantáltan jól fogtok szórakozni! Kedvcsinálónak itt van Donna Summer I Feel Love-jának Blue Man remixe.

Idén a Makuhari kiállítóközpontba költözött az Import Car Show és határozottan gyatrább volt a tavalyinál a felhozatal minden tekintetben. Tiltakozásom jeléül (meg lusta is vagyok) most csak a Pirelli lányokat teszem ki.

Megnyílt az idei Tokyo Motor Show! Douzo goran kudasai! m(_ _)m

A fenti homályos kép Koda Kumi szombati koncertjéről származik. Az a helyzet, hogy a marketing áldozatává váltam és kénytelen voltam elmenni megnézni mit művel élőben. Sajnos fényképezőgép nem volt nálam, pedig egy ágyút is simán be lehetett volna vinni, így ez minden, amivel szolgálni tudok.

Azt mindjárt az elején le kell szögeznem, hogy ha esetleg másra nem is jó, ismerkedni valószínűleg ideális terep egy Kumi koncert. Provokatív imidzse ellenére rajongói érdekes módon túlnyomórészt nők (elég jók ráadásul), akik érdeklődve nézik az odatévedt gaijinokat. Azt most nem tudom, hogy a koncert miatt néztek igy ránk, vagy egyszerűen Saitamában nem járt még fehér ember (kivéve azokat akik véletlenül rossz vonatra szálltak), de ennyire azért nem szoktak bámulni.

A koncert egész jó volt, Kumi jól szólt, a vizuál is bejött, bár lehetett volna több zúzós trekk, mert azért három lassú szám után lecsúszok a székről. Az egyik számot meg benézte vagy nem tudom, mert újra kellett kezdeni. Valószínűleg elfelejtett énekelni vagy valami ilyesmi... Mindenesetre ment a Freaky, a But, a Cutie Honey, az Ai no Uta meg az összes sléger, úgyhogy szerintem mindenki elégedetten távozott. A csúcspont azt hiszem az volt, amikor felvittek egy csajt a nézőtérről, odakötözték egy székhez, Kumi meg táncolt neki meg az ölébe ült... Ahogy a japánok mondanák, eeeeeeeeee????

Összességében szórakoztató volt, de ha egy ilyen koncertet láttatok, láttátok mindet. Ayumi Hamasaki tavalyi turnéja pontosan ugyanilyen volt, csak más számokkal... :) A leggázabb szerintem az, hogy minden koncert végén kiállnak ezek az előadók pofázni mondjuk valami kínos pillanatról, ami koncert közben történt és akkor jajdevicces, mert a kivetítőn megismétlik... Értem én, mire megy ki a játék, ez az elérhető, barátkozó, jajdekedves sztár imidzs biztos sok lóvét hoz, de minden, csak nem őszinte. Nekem még mindig szimpatikusabb Madonna, aki kb. annyit mond a közönségnek, hogy jump motherfuckers! :)

Ezt a számot mindenesetre rettenetesen eltalálták.

Idén is volt TGS, minden játékmániás és törölközőfejű hostessfotózó otaku mekkája. Mindenféle rizsa nélkül megpróbálom összefoglalni az érdekesebb dolgokat:

Először is úgy tűnik, végre kezdenek szállingózni a játékok PS3-ra, az Xbox360 is dübörögni látszik, a Wii meg... gyakorlatilag egy kalap szar. Az még oké, hogy nagyon gyatra a grafikája meg a teljesítménye a másik két konzolhoz képest, de úgy tűnik a Wii egyetlen előnye is elvész: semmit sem ér az innovatív kontroller, ha a fejlesztők egyszerűen képtelenek túllépni a horgász- és golfjátékokon... A Wii Sportsszal elszórakozik az ember, de azért ennél több kellene. Arról nem is beszélve, hogy a PS3 kontrollere is mozgásérzékelős.

Játékok közül a PS3-as Little Big Planetre lesz érdemes odafigyelni, ilyen cucc még garantáltan nem volt egyik gépen se. Lesz Loco Roco is, Buu Buu Cocoreccho néven. Abban nem vagyok biztos, hogy mini- vagy komplett játékról van szó, de a demójával játszottam és nagyon jó. A logikai játékok szerelmeseinek biztos nagyon fog tetszeni az Echochrome, Xbox360-ra jön a Beautiful Katamari, PSP-sek meg nézzék meg a Patapont a Loco Roco készítőitől! Wii-re az egyetlen épkézlábnak tűnő játék a No More Heroes volt. Mondjuk nem tartozik ide, de azt ugye vágjátok, hogy Nintendo DS-re van Settlers?

A fenti lista szokás szerint nagyon szubjektívre sikerült, akit jobban érdekel a TGS, az nézzen körül a Gamespoton, ott minden van :)

Mivel életemben először aludtam el sporteseményen, bátran kijelenthetem hogy a baseball a világ egyik legunalmasabb sportja. Az a szerencse, hogy állandóan rohangáltak körülöttünk a sör/kólaárus csajok, mert így kb a hatodik körig sikerült ébren maradnom, különben lecsúsztam volna a székről a harmadikban. Amúgy is milyen sport az, aminél fel se tűnik a nézőtérről, hogy már megy a meccs?

Egyébként valószínűleg baseballhoz mérten is ritka unalmas mérkőzésre sikerült beülni. A tokiói Yomiuri Giants játszott a Carp nevű csapattal és Carpék az egész meccs alatt egyetlen egy játékost se juttattak be, úgyhogy el lehet képzelni mennyire mozgalmas volt a játék. Szerencsére legalább a Giants néha eltalálta a labdát, nekik volt egy homerunjuk és kb ezzel össze is foglaltam a három órás meccs történéseit.

Maga a Tokyo Dome amúgy egy 55 ezer férőhelyes fedett stadion, aminek az az érdekessége, hogy a tetőt nem más, mint levegő tartja. Ezen azt kell érteni, hogy a benti nyomás kicsit nagyobb, mint a kinti és vigyázni kell, mert ha kinyitják a kapukat, előbb-utóbb leereszt! :)

Tavaly nem jutottam el a Takkyu Ishino és barátai által évente megrendezett hatalmas techno hepajra, de idén minden feltétel adott volt, úgyhogy go!

A buli este 6-kor kezdődött, de mi olyan 11 körül érkeztünk a Yokohama Arénához. Odabent épp Takkyu zúzott, a küzdőtérre érve elképesztő fények és vizuál fogadott minket, de a legdurvább megint az volt, mennyire hatékonyan tudják kezelni a japánok a tömegeket. A tánctér szektorokra volt osztva, közöttük pedig folyosók voltak, amiket a szektorokban ugráló emberek száma alapján nyitottak meg és zártak le. Ki persze bármikor ki lehetett menni, csak arra nem volt garancia, hogy ugyanoda vissza tudsz menni még egyszer.

Bár a rendkívül népszerű Takkyu szettje alatt tele volt a tánctér, utána a partyarcok jelentős része lelépett enni vagy felment a nézőtérre és a folyosókra aludni, így szegény Westbam alatt már elég szellős volt az aréna, pedig igencsak kitett magáért az öreg... :)

Összességében jó buli volt, az ára mondjuk elég húzós (12e yen), de egyszer mindenképpen érdemes megnézni. Képekkel sajnos nem tudok szolgálni, Flickr a barátotok!

Tömeg, Mario, Dzsekk és mások!