Odaiba új látványossága az életnagyságú Gundam robot. Még szerelik, de júliusban már mozogni és világítani is fog. Egyelőre csak egy kép van, mert ma este nem tesztelték a fényeket.

Tömeg, Mario, Dzsekk és mások!

Comiket 72 arcok, második nap. Chibában meg fúrnak Dzsordzsklúniék vagy mi a francért van földrengés állandóan? Gyanús.

Ismét Tokióból jelentkezem. Azt hittem soha nem érkezek meg, Münchenben 7 órát kellett várni a csatlakozásra. Még szerencse, hogy ilyen kényelmesek a várótermi ülések, követve más példáját egyszerűen lefeküdtem aludni. A müncheni reptér egyébként roppant érdekes, még Private bolt is van, méghozzá egy kupac műfasszal a kirakatban. Remélem sok ilyen nyílik még, unalmas már a sok dutyi frí shop.

Sose fogom megérteni, hogy miért versenyeznek a légitársaságok, hogy ki tud szarabb kaját felszolgálni. Sushi, soba noodles meg beef stroganoff együtt. Adjatok pörköltet vagy szendvicset vazze, hát mi ez már? Ha rágondolok rámjön a hányinger. A pilóta legyen profi, a szerelő húzzon meg rendesen minden csavart, a gólya kerülje ki a hajtómúvet, ezt a nevetséges gurmé kaja témát meg felejtsük már el szerintem.

A jetlaget amúgy már nagyrészt sikerült kiheverni. Schobert Norbi blogját viszont talán sose...

De hogy valami relevánsat is írjak, ma kezdődött a Comiket 72. Még szerencse, hogy csak egy órával a nyitás után mentem ki, mert még így is kb. 50 ezer ember állt sorba a bejáratnál. Egyébként nem vagyok Filip, először nagyon óvatosan kb 20-30 ezer főre tippeltem a hömpölygő emberfolyamot, de aztán ellenőriztem a tavalyi látogatottsági adatokat (több, mint 150 ezer júzer per nap!) és garantáltan megvan az 50. Szerencsére viszonylag gyorsan mozgott a sor, de így is kb egy óráig tartott eljutni a bejáratig. Nem kicsit népszerű a rendezvény...

A fotózást a tömeg és az elképesztő meleg miatt elég hamar feladtam, de azért lett egy pár kép. Holnap ismét megpróbálom a lehetetlent! :)

Elnézést a lassulásért, most egy kis nyári szünet következik. Viszont addig is, ha szeretitek az animét, mindenképpen nézzétek meg a Toki wo Kakeru Shoujo-t (angol címe The Girl who Leapt Through Time), ugyanis ez az egyik legszebb és legkedvesebb japán rajzfilm, amit valaha is láttam. Hivatalos külföldi rilíz még nincs, de a fansub már elérhető egy ideje. Jútúbon van trailer is, de higgyétek el, hogy jó ;)

Míg az antiakármi huligánok szétverik Rostockot, a japán fiatalok valami egész mással vannak elfoglalva... Nem tudom melyik rosszabb :D

Nem volt sok időm, mert le kellett nyomni mindenkit bowlingban, de azért benéztem a Tokyo Big Sightra az aktuális cosplay rendezvényre... Robotinvázió és lányok fegyvernek látszó tárgyakkal!

Ma reggelre elvonultak a felhők, így ismét szinte kibírhatatlan hőség ült rá a Big Sight tetőteraszára, de a rendezvény résztvevői nem nagyon zavartatták magukat, elvégre nagy részük már hónapok óta készül erre. A nap legnépszerűbb jelmeze egyértelműen a cselédlány egyenruha volt, cselédlány hordák kószáltak mindenfelé. De azért jóból is megárt a sok, háromkor szerencsére vége is lett a bulinak. Egyebet nem tudok elmondani. Ja, az SS tiszt üdvözli Harry herceget! ;)

Mivel tegnap kicsit sok volt az a harmincvalahány fok a tűző napon, nem bántam, hogy felhős volt az ég ma délelőtt. Valami csöpögött is, de nem tűnt vészesnek. Mire kiértem a magasvasúttal a Big Sighthoz Tokió belvárosa egész egyszerűen eltűnst. Akkor már sejteni lehetett, hogy valami nincs rendben. Hogy stílszerűen fogalmazzak, jött egy felhő és leszállt közénk. Az eső elkezdett ömleni, a tömeg pedig bevonult ez alá a hatalmas futurisztikus építmény alá. Ez egész addig jó ötletnek tűnt, amíg meg nem jött a szél is a viharral, mert onnantól kezdve vízszintesen esett az eső, és azok, akik nem tudtak hirtelen beállni valami információs tábla mőgé, hanyatt homlok menekültek le az aluljáróba. Egy pillanatra meg is ijedtem, mert a Tokióban amúgy nagyon gyakori terelőemberek (folyamatosan megafonba dumáló vagy világító bottal hadonászó figurák) igencsak izgatottan irányították az aluljáróba az embereket.

Errefelé egyébként igen sok látszólag teljesen felesleges állás van. Van, ahol csak azért tartanak egy embert, hogy köszöngessen, vagy hogy azt ismételgesse a megafonba hogy a mozgólépcső bal oldalára állj. Van aki egy táblát tart a kezében egész nap. Hajnali háromkor egy útépítésnél az egyik munkás egy világító bottal vetődött mellém, hogy még véletlenül se menjek az egyébként bólyákkal szépen elkerített területre. A Citibank ATM termében pedig mindig ugyanott áll egy csaj egy dobozzal a kezében, a másik oldalon pedig egy biztonsági őr áll, az is fix helyen.

Visszatérve az esőre, végülis elállt egy idő után és ismét a zuhanyzós Ariake Mallban kötöttem ki, ahol az esőnek köszönhetően annyian voltak, hogy már a földre is alig tudtam leülni. Mint később kiderült, a cosplayerek a szomszédos TFT Building halljába tették át a székhelyüket, de mivel a shashinhoz chikettot kellett szerezni és vakut se vittem, ezért nem fotóztam. Holnapra jó időt mondanak, hátha több szerencsénk lesz.

Na, már itt volt az ideje valami kontentet pakolni a blogra, ezért úgy döntöttem elmegyek megnézni a 70. Comiket manga rajongói fesztivált a Big Sightnak nevezett, egyébként valóban monumentális és látványos kiállítási központban. A Comiket (Comic Market) fesztivált évente kétszer rendezik meg, nyáron és télen. Ez azért jó, mert így vagy megsülnek vagy pedig megfagynak a cosplayes (costume play) lányok és fiúk. A rendezvény egyik fontos eleme ugyanis az, hogy az igazán hardkór mangarajongók beöltöznek kedvenc szereplőjüknek és így pózolnak a kamerák előtt. Emellett persze venni is lehet mindenféle képregénykülönlegességeket, már ha van kedve az embernek órákig sorba állni értük. Mivel maximum a hangutánzó szavakat vagyok képes elolvasni ezekből, annyira nem erőltettem a dolgot.

Először azért megpróbáltam bemenni az egyik csarnokba körülnézni, de a hömpölygő tömeg láttán inkább visszafordultam és felmentem a hatalmas méretű teraszra, ahol a cosplay részleg volt. A külföldiek számára feldolgozhatatlanul szürreális látvány hatására az ember transzba esik és az "ezt nem hiszem el bazzeg" mondatot ismételgeti rendszeresen, de ez végülis Tokióban teljesen normális állapot. Úgy néz ki az egész mint a Heathrow reptér mostanában... Tömeg van, gurulós bőröndök mindenfelé, meg rengeteg fotós. Londonban kisebb a Super Mario - sűrűrség, de a káosz ugyanakkora. Sajnos leírni lehetetlen, ezért inkább beszéljenek a képek.

A pózolással egybekötött fotózás egyébként reggel 10-tol délután 4-5-ig tart, aztán szépen hazamegy mindenki, már ha tud, mert azért ez a több tízezer ember még az itteni, elég jól terhelhető tömegközlekedést is megborítja kicsit. A Comiket 3 napja alatt kb fél millió látogatóra számítanak.