Megnyílt az idei Tokyo Motor Show! Douzo goran kudasai! m(_ _)m

Pár kép a Tokyo Towerből.

A szombat hasfájással indult (ha az Elephant nevű ázsiai étterembe akarnak titeket vinni Shibuyában, meneküljetek). Megállított valami tv stáb az utcán, hogy szeretnének velem interjút készíteni és mennyire tudok japánul. Mondom sukoshi, erre elkezdi a nő hogy akkor kérdeznek. De mondom nem feltétlenül fogom ám érteni. Ekkor megpróbálkozott vele angolul, de kb. ötször kellett feltennie a kérdést mire megértettem mi a halált akar. Akkor jött le, amikor elbetűzte a BLOOD szót. Ó mondom (szó szerint), erre elémrakott egy táblát amin 4 japán celeb fotója volt, és megkérdezte, hogy szerintem mi a vércsoportjuk. Mégis honnan a picsából tudjam? :D Széttettem a karom hogy I have no idea és itt el is köszöntünk.

Japánban a nehéz helyzetekben nem a folyamatos begorombulás a jellemző, hanem akármennyire fárasztó vagy, udvariasak és türtőztetik magukat nagyon sokáig, aztán egyszer csak elszakad valami, kimegy a biztosíték és lefittyed a mosoly. Hasonló szituáció zajlott le, amikor a Wire-n próbált egy csaj eladni valami sütit nagyon drágán az egyik ismerősömnek. Ott is már mindent megpróbált szegény lány, hosszú percekig tárgyaltak meg alkudoztak, a végén már odáig jutottak, hogy kő papír ollóval döntik el a dolgot, de mivel az sem járt sikerrel, a csaj arcáról egyik pillanatról a másikra lefagyott a mosoly és lelépett...

Szeretnék írni a buliról is, bár nagyon nehéz szavakba önteni. Kezdjük a tényekkel. Az Ageha a legjobb hely Tokióban, Armin pedig az egyik legjobb trance dj a világon és már vagy 7 éve hallgatom a mixeit legalább. Ezek után meglehetősen nehéz lett volna rosszul érezni magam... Az elefántos gyomorrontás miatt mondjuk nem néztem ki túl jól, szinte semmit nem ettem aznap és emiatt állandóan le akart csúszni a nadrágom, de még ez sem akadályozott meg abban, hogy majdnem 6-ig együtt táncoljak egy lánnyal, akinek szintén utálják a barátai a trance-t. :)

Armin bevetette az összes nagyágyú slágert: volt a saját gyártásúShivers, Racoon - Love You More, Ronski Speed - The Space We Are, Armin - This World is Watching Me; játszott olyan klasszikusokat mint a Perpetuous Dreamer - Sound of Goodbye, volt a System F - Exhale, stb stb... Nem is nagyon emlékszem hogy lett volna üresjárat, zúzás volt végig.

Őrület volt kérem! :)

A fenti homályos kép Koda Kumi szombati koncertjéről származik. Az a helyzet, hogy a marketing áldozatává váltam és kénytelen voltam elmenni megnézni mit művel élőben. Sajnos fényképezőgép nem volt nálam, pedig egy ágyút is simán be lehetett volna vinni, így ez minden, amivel szolgálni tudok.

Azt mindjárt az elején le kell szögeznem, hogy ha esetleg másra nem is jó, ismerkedni valószínűleg ideális terep egy Kumi koncert. Provokatív imidzse ellenére rajongói érdekes módon túlnyomórészt nők (elég jók ráadásul), akik érdeklődve nézik az odatévedt gaijinokat. Azt most nem tudom, hogy a koncert miatt néztek igy ránk, vagy egyszerűen Saitamában nem járt még fehér ember (kivéve azokat akik véletlenül rossz vonatra szálltak), de ennyire azért nem szoktak bámulni.

A koncert egész jó volt, Kumi jól szólt, a vizuál is bejött, bár lehetett volna több zúzós trekk, mert azért három lassú szám után lecsúszok a székről. Az egyik számot meg benézte vagy nem tudom, mert újra kellett kezdeni. Valószínűleg elfelejtett énekelni vagy valami ilyesmi... Mindenesetre ment a Freaky, a But, a Cutie Honey, az Ai no Uta meg az összes sléger, úgyhogy szerintem mindenki elégedetten távozott. A csúcspont azt hiszem az volt, amikor felvittek egy csajt a nézőtérről, odakötözték egy székhez, Kumi meg táncolt neki meg az ölébe ült... Ahogy a japánok mondanák, eeeeeeeeee????

Összességében szórakoztató volt, de ha egy ilyen koncertet láttatok, láttátok mindet. Ayumi Hamasaki tavalyi turnéja pontosan ugyanilyen volt, csak más számokkal... :) A leggázabb szerintem az, hogy minden koncert végén kiállnak ezek az előadók pofázni mondjuk valami kínos pillanatról, ami koncert közben történt és akkor jajdevicces, mert a kivetítőn megismétlik... Értem én, mire megy ki a játék, ez az elérhető, barátkozó, jajdekedves sztár imidzs biztos sok lóvét hoz, de minden, csak nem őszinte. Nekem még mindig szimpatikusabb Madonna, aki kb. annyit mond a közönségnek, hogy jump motherfuckers! :)

Ezt a számot mindenesetre rettenetesen eltalálták.

Ez most egy rendhagyó post lesz, ugyanis Hitch szeptemberben készült fotóiból láthattok egy válogatást. A képek egy kihajtható képernyős Canon G5-tel készültek, aminek hatalmas előnye, hogy nagyon jól lehet vele észrevétlenül fotózni, de a minőség hagy némi kivánnivalót maga után... Ennek ellenére szerintem a fotók jól sikerültek, tessék megnézni! :)

Idén is volt TGS, minden játékmániás és törölközőfejű hostessfotózó otaku mekkája. Mindenféle rizsa nélkül megpróbálom összefoglalni az érdekesebb dolgokat:

Először is úgy tűnik, végre kezdenek szállingózni a játékok PS3-ra, az Xbox360 is dübörögni látszik, a Wii meg... gyakorlatilag egy kalap szar. Az még oké, hogy nagyon gyatra a grafikája meg a teljesítménye a másik két konzolhoz képest, de úgy tűnik a Wii egyetlen előnye is elvész: semmit sem ér az innovatív kontroller, ha a fejlesztők egyszerűen képtelenek túllépni a horgász- és golfjátékokon... A Wii Sportsszal elszórakozik az ember, de azért ennél több kellene. Arról nem is beszélve, hogy a PS3 kontrollere is mozgásérzékelős.

Játékok közül a PS3-as Little Big Planetre lesz érdemes odafigyelni, ilyen cucc még garantáltan nem volt egyik gépen se. Lesz Loco Roco is, Buu Buu Cocoreccho néven. Abban nem vagyok biztos, hogy mini- vagy komplett játékról van szó, de a demójával játszottam és nagyon jó. A logikai játékok szerelmeseinek biztos nagyon fog tetszeni az Echochrome, Xbox360-ra jön a Beautiful Katamari, PSP-sek meg nézzék meg a Patapont a Loco Roco készítőitől! Wii-re az egyetlen épkézlábnak tűnő játék a No More Heroes volt. Mondjuk nem tartozik ide, de azt ugye vágjátok, hogy Nintendo DS-re van Settlers?

A fenti lista szokás szerint nagyon szubjektívre sikerült, akit jobban érdekel a TGS, az nézzen körül a Gamespoton, ott minden van :)

Jön a vonat, megy a vonat, leviszi a fejed a vonat.

Mivel életemben először aludtam el sporteseményen, bátran kijelenthetem hogy a baseball a világ egyik legunalmasabb sportja. Az a szerencse, hogy állandóan rohangáltak körülöttünk a sör/kólaárus csajok, mert így kb a hatodik körig sikerült ébren maradnom, különben lecsúsztam volna a székről a harmadikban. Amúgy is milyen sport az, aminél fel se tűnik a nézőtérről, hogy már megy a meccs?

Egyébként valószínűleg baseballhoz mérten is ritka unalmas mérkőzésre sikerült beülni. A tokiói Yomiuri Giants játszott a Carp nevű csapattal és Carpék az egész meccs alatt egyetlen egy játékost se juttattak be, úgyhogy el lehet képzelni mennyire mozgalmas volt a játék. Szerencsére legalább a Giants néha eltalálta a labdát, nekik volt egy homerunjuk és kb ezzel össze is foglaltam a három órás meccs történéseit.

Maga a Tokyo Dome amúgy egy 55 ezer férőhelyes fedett stadion, aminek az az érdekessége, hogy a tetőt nem más, mint levegő tartja. Ezen azt kell érteni, hogy a benti nyomás kicsit nagyobb, mint a kinti és vigyázni kell, mert ha kinyitják a kapukat, előbb-utóbb leereszt! :)

Már régen jártunk itt... :)

Képek egy robotos boltból és a környékéről. A helyszín: Akihabara.

Byebye Sim City. Igazán jó fej az Electronic Arts: arra hivatkozva, hogy túl bonyolultak voltak a korábbi részek, sikerült kinyírniuk a valaha készült egyik legjobb számítógépes játéksorozatot. A következő verziót teljesen új alapokra helyezik és a Maxis helyett egy 3D-s szarságokra szakosodott cég dobja össze pár hónap alatt, aminek egyenes következménye, hogy ocsmány lesz a grafika és minden ami eddig érdekes volt a játékban eltűnik belőle. Természetesen a Sim City rajongók egy emberként tiltakoznak a Societies címmel ellátott szörnyűség ellen, ami a garantált bukta felé tart, de az EA kitart a hülyeségei mellett és nem hallgat a játékosokra. A City Life-ot jegyző Monte Cristo Games persze azonnal megragadta a lehetőséget, és a Sim City rajongók kívánságait figyelembe véve fejlesztik új játékukat. Persze nem hiszem, hogy ekkora piacvesztés számítani fog az EA-nek, elvégre ott van nekik a Sims meg az a sok szar sportjáték, amit minden évben minimális változtatásokkal kiadnak, de azért ez mégiscsak a suttyóság netovábbja.

Nano. Kipróbáltam ma az új iPod Nanót. Amíg nem láttam élőben, rettenetesen rondának tartottam. Most már tetszik, viszont nagyon gyanús a szoftvere. Sokkal lassabb a navigáció a menüben, van hogy 5-6 menüpontot is átugrik a kijelölés amikor az ember scrollozni próbál, ráadásul elég nagy késéssel. Olyan érzés, mintha nem reagálna rendesen a clickwheel, simogatod és nem történik semmi. Nincs annál idegesítőbb, amikor egy szoftverben késve reagál az interface. A coverflow animációja is szaggat, szóval valami nem stimmel. Megfogdostam legalább 5-öt és mind ilyen volt. Szerintem próbálja ki mindenki mielőtt a korábbi Nanora alapozva hirtelen felindulásból megvenné.

Maddie. Most olvastam, hogy vádalkut ajánlottak a brit nőnek, akinek a kislánya eltűnt Portugáliában, és ha bevallja, hogy valami balesetben meghalt a kiscsaj, akkor 1 év börtön után hazaengedik. Valahogy ez az eltűnős sztori nekem mindig cseszte a csőröm. Azért ez így nem annyira valószínű, meg különben is vigyázzanak a gyerekükre, mert rohadt idegesítő, amikor nézné az ember a híreket és állandóan az eltűnt csaj van benne. A csúcs az volt, amikor már a pápához is elmentek meg Beckham is kiadott egy nyilatkozatot. Ezek után durva lenne, ha kiderülne, hogy a kiscsaj lefejelte a gereblyét, anyuci pedig elrejtette a hullát és előjött az eltűnős sztorival...

Most a fiatal lányok egyik kedvenc szórakozását fogjuk bemutatni - jobb híján egy szőrös férfi segítségével! A purikura lényege az, hogy bemész egy fülkébe, bedobsz 400 yent, hülye pofákat vágsz a kamerába, utána a kint található érintőképernyős kompjúteren kidekorálod az elkészült képeket (erre a legtöbb esetben nagyon kevés idő áll rendelkezésre, úgyhogy igyekezni kell), végül pedig kapsz egy képeslap méretű matricagyűjteményt, amivel teleragaszthatsz mindent. A fotosop ehhez képest a fasorban sincs.

A Megaweb a Toyota hatalmas bemutatóterme, ahol megtalálható az összes új modelljük (Lexusok is vannak természetesen), megnézhetjük az F1-es autójukat meg a futurisztikus fejlesztéseiket, mozizhatunk, sőt beülhetünk egy olyan kocsiba, ami teljesen magától megy a szalon körül kanyargó pályán. És ez még mind semmi! Vannak benne színesen villogó lámpák is!

Jelentem túléltük a tájfunt. Elég nagy zaj volt egész éjszaka, de szerencsére nem volt annyira erős a vihar, így csak néhány széttépett esernyő hever az utcán, más pusztítás nyomai nem látszanak. Este kicsit akadozott a vonatközlekedés, de szerintem ez a fickó nagyobb káoszt okozott... ;)

Az Ameyoko egy oldszkúl bevásárlóutca Uenoban a sínek mellett. Egyebet nem tudok elmondani. Kérem kapcsojja ki.