A múlt héten Moszkvában töltöttem pár napot. A Stockxperten közel 600 orosz fotós és grafikus árulja a képeit, ezért úgy gondoltuk, hogy jó ötlet lenne egy rendezvény, ahol találkozhatnak egymással, tanulhatnak pár fogást a szakma krémjét?l és elsírhatják gondjaikat nekünk.

A konferencián két híres stockfotós, Ron Chapple és Lev Dolgachov tartott előadást. Nagyon nagy megtiszteltetés volt találkozni velük. Az oroszok kvázi rocksztárként ünnepelték az orosz származású Levet, aki az egyik legsikeresebb a szakmában, és még késő este is érdeklődők hada vette körül a lobbiban, amikor a konferencia már rég véget ért.

Szerencsére nagy siker volt a rendezvény és mindenki nagyon élvezte, úgyhogy mindenképpen lesz folytatás, és remélem akkor már én se csinálok hülyét magamból. Számomra a nap fénypontja az volt, amikor az esti fogadás után felmentem a szobámba, belenéztem a tükörbe és döbbenten vettem észre, hogy teljesen kék a szám egy pohár vörösbortól, amit a fogadás elején ittam. ÁÁáááááá!!! De basszus egy csomó emberrel beszéltem és egyik se szólt volna, hogy úgy nézek ki, mint egy idióta... Köcsögök! :D

Na, de milyen Moszkva? Nos, Moszkvában minden óriási. Hatalmasak a távolságok és az épületek, szélesek a terek és az utak, egész egyszerűen minden ötször akkora, mint otthon. Az egyetlen kivétel a Vörös tér, ami viszont annak ellenére, hogy nagyon szép, meglepően kicsi. A miheztartás végett azért van mellette egy utcahossznyi (nem viccelek) BMW reklám, amire nemes egyszerűséggel valódi BMW modellek vannak felragasztva.

Nem tudom, milyen lehetett Moszkva pár éve (hát még a Szovjetúnió alatt), de amit én láttam, az egy rohamosan fejlődő, izgalmas világváros, ami - bár szerintem ugyanolyan élhetetlen mint Budapest -, bizonyos tekintetben simán felveszi a versenyt a legnagyobbakkal, és ez többek között az árakban is megmutatkozik. Moszkva minden bizonnyal a világ egyik legdrágább városa.

Persze a helyi elitnek bejött az élet, őket valószínűleg nem érdekli, hogy 10 ezer forint fejenként egy vacsora egy teljesen átlagos (nem puccos!) étteremben. Lexusok, BMW-k és Maseratik állnak egymás mellett a belvárosi parkolókban, a sofőrök pedig türelmesen várnak a tulajokra. Ez csak egy átlagos moszkvai utcakép, semmi különös... :)

Luxusautók ide vagy oda, a közlekedési morál a béka segge alatt van. Dugó van állandóan, mert az autó státuszszimbólum, hiába király a metróhálózat. A sávoknak nincs jelentősége, ha pedig gyalogos vagy, menekülj a zebráról, ha villog a lámpa, mert senki nem fog megállni a kedvedért.

Kicsit olyan a helyzet, mint itthon, csak groteszk méretekben. Vadkapitalizmus vs. kelet-európai mentalitás. Minden van, de megy a sunnyogás meg az ügyeskedés, ahol csak lehet. De ha pénzed van, te vagy a király, és a szabályok nem vonatkoznak rád.

Egyébként néhány halálközeli közlekedési élményt leszámítva meglepően problémamentes és sima volt az utunk, mindössze egyszer vertek át minket, mégpedig a Marriottban egy reptéri transzferrel, ugyanis a rendelt Audi helyett a Europcaros recepciós csaj haverja jelent meg egy lepukkant, koszos Kiával. Ezek után persze nyilván nem is fizettük ki az Audi árát, de nem semmi, hogy ilyeneket megjátszanak.

Mindezek ellenére csak ajánlani tudom Moszkvát. Mindenkinek meg kell néznie egyszer. Elképesztő és lenyűgöző hely. Mint az a képekből is kiderül, gyönyörű épületek vannak, hihetetlenül néz ki a metró, az oroszok pedig nagyon barátságosak, még ha nem is beszélnek angolul. Ezen kívül van teljesen jó éjszakai élet, és kicsi az esélye, hogy agyon akarjon verni valaki az utcán. Putyin apánk rendet tart! ;)

PS: Az Academiya étterembe kötelező elmenni!

Szerdán megérkeztem Tokióba és tegnap lőttem egy pár képet az éjszakában. Többre most nem futotta, mert egy hete még Moszkvában voltam egy céges rendezvényen és a sok utazás miatt kicsit (nagyon) el vagyok havazva. Egyébként Moszkváról is lesz post, mert nem semmi az a hely. Tudom tökre nem illik ide, mint ahogy a többi offtopic hülyeségem se, de most minden témának meg városnak nem fogok új blogot indítani... ;)

Sok mostanában az offtopic, de még kb. egy hónapig itthon vagyok és mindig felcsesz valami a tv-ben. Szóltak este, hogy standup van és kapcsoljak az rtl-re, én meg a műfaj nagy rajongójaként meg is tettem azt. Egy kérdésem van mindössze: azt miért hívják itthon standup comedy-nek, hogy valami balfasz főiskolás kiáll és elmond néhány nagyon gyatra sulisztorit? Az egy dolog, hogy senkit nem érdekelnek ezek a baromságok mert mindenkinek vannak ilyenjei, de még nagyobb probléma, hogy bármelyik haverom viccesebb ezeknél az önjelölt humoristáknál.

Az a bajom ezekkel, hogy beszélnek, beszélnek, de igazából nem mondanak semmit. Internetről lopott beszólások, unalmas életből vett történetek meg Hahota szintű és korú viccek rohadtul nem érdekelnek, az ember valami önálló gondolatot várna, de nincsenek. Szerintem nem is lesznek, mert egyrészt ez a langyos fos ennek a közönségnek tökéletesen megfelel, másrészt meg nem vagyok benne biztos, hogy ebben az országban egy ilyen műsorban bármilyen kínos témát érinteni lehetne vagy bármivel kapcsolatban élesebb véleményt lehetne megfogalmazni anélkül, hogy azonnal rádragasszanak valami jelzőt vagy másnap molotov koktélt dobjanak a házadra ismeretlen tettesek.

És ha mindez nem elég lehúzó, akkor elmondanám, hogy az rtl ezt a műsort hetente fogja adni. Azt nem tudom, hogy három adás után mit fognak ezek az emberek mondani, de tekintve, hogy egy jobb monológ összerakása jobb helyeken hónapokba is telhet, biztos nagyon színvonalas lesz! :)

HAAP - Mission to MIR

Küldeném mindenkinek aki szereti!

Mindenki, aki a lámpaoltogatós baromság helyett inkább a tv-re tapadt ma este, felejthetetlen élménnyel gazdagodott. A tv2 igazán érzi, hogyan kell minőségi, 21. századi televíziózást csinálni. Nem is tudom mikor nyüszítettem jobban, amikor öt percig tartott leíratni valakivel egy időpontot egy papírfecnire, vagy amikor Karsai Zita nem tudta leolvasni a pontos időt egy óráról (vagy elcseszte a művész úr és megsúgták a csajnak, hogy inkább értsen egyet szegénnyel), vagy amikor a fiatal szupertehetség megkérte Csányit, hogy inkább valami másra gondoljon, mert nem arra gondolt, amire kellett volna?

Az amerikai változatból szerencsére hiányzott ez a szánalmas bénázás meg Uri Geller népbutító baromságai. Ott kerek perec megmondták, hogy senki sem rendelkezik természetfeletti képességekkel, csupán nagyon ügyes trükkökről van szó, amelyek sok gyakorlást igényelnek és amúgy jól előadva nagyon hatásosak. Egy csávó azért ott is megpróbálkozott egy olyannal, hogy ő most akkor kapcsolatot teremt egy halott személlyel, de csúnyán ki is bukott a műsorból. Erre itthon jön Uri Geller megint ezzel a pakolj minden szart a tv tetejére dumával és a sok marha még be is telefonál, hogy csoda történt, leesett a kanál a tv-ről! Jaj...

Nem is mondok inkább semmit, csak annyit, hogy emberek, 2008-at írunk!

Lesz ma ez az Earth Hour nevű baromság, biztos mindenki hallott már róla. Kapcsold le a lámpát otthon egy óráig mert globális felmelegedés meg mentsükmegaföldet meg jaj. Namost nekem erről az a véleményem, hogy ha mondjuk majd Las Vegas elsötétül vagy kinyomják a Facebook alól azt a pár csillió szervert vagy nem nyílik naponta x új széntüzelésű erőmű Kínában, akkor tárgyalhatunk, de azt hiszem nem az én carbon footprintemmel kellene kezdeni a Föld rendbetételét. Egyébként természetesen én is nagyon fontosnak tartom a globális felmelegedés megállítását, van is egy nagyon jó ötletem a széndioxid kibocsátás csökkentésére: holnap ne vegyen senki levegőt egy óráig!

Az csak szerintem a pofátlanság teteje, hogy az egyik legnagyobb, csillió-billió dollárt érő közösségi oldal magukkal a felhasználókkal fordíttatja le az egész szájtot mindenféle ellenszolgáltatás nélkül? Most nem akarok rosszindulatú lenni, így nem kívánom, hogy káoszba torkolljon a forditás projekt... De csak azért nem, mert most minden negatív energiámmal arra kell koncentrálnom, hogy a pekingi olimpián törjön ki botrány! ;)

Tele van a zinternett ijesztő dolgokkal! Múltkor a robotkutya, most meg ez? Mi jöhet még?

Miért szerveznek a Lovardába nagyobb tömegeket vonzó rendezvényeket, amikor teljesen nyilvánvalóan alkalmatlan az a szar ilyenek lebonyolítására? Tegnap este 10 körül elmentünk a Discoshit buliba, de nem egészen úgy alakult a dolog, ahogy terveztük. Kb. másfél órás sorbanállás után döntöttünk úgy, hogy a bejáratnál időközben kialakult élethalálharcban inkább nem kívánunk részt venni, meg abban sem, ami utána következik. Tülekedjünk még egy óráig, hogy utána ugyanezt folytassuk odabent a ruhatárért meg még 10 méter leküzdéséért, csak mert mindenki ott akar kijönni ahol mindenki más be akar menni? Hogy lehet egy ekkora bulit egyetlen egy bejárattal és zéró kijárattal üzemeltetni, ami ráadásul ekkora? Ezt komolyan gondolják?

Van azért jó hírem is szar témában! Valaki kiírta végre a lépcsőházba, hogy senki ne etesse a galambokat. Hátha végre nem fog térdig érni a szar az erkélyen és nem kell majd minden reggel búgásra ébrednem! Szóval van remény, már csak a retardált szomszéd gyerekkel meg a hegedűművész úrral kellene valamit csinálni és akkor minden oké lenne.

Uri Geller ázze. Ez a csávó egészen napjainkig azzal etetett mindenkit (már aki elhitte ugye), hogy természetfeletti képességekkel rendelkezik. De mikor aztán eljött vala az internet és a broadband videomegosztás kora, mindenki saját szemével láthatta milyen ócska trükkökkel operál és mostanában már nem mer ilyeneket állítani. Hiába egy utolsó szélhámos, népszerűsége töretlen, és Izrael, USA és Németország után itthon is lesz műsora, mégpedig ő fogja megtalálni nekünk hazánk legjobb mentalistáját (ez a szó is nagyon népszerű lesz hamarosan itthon, vigyázat), vagyis kinek vannak a legjobb gondolatolvasó és jövőbelátó illuzionista trükkjei.

Az amerikai változatot, az öt - élő - adásból álló Phenomenont végignéztem. Volt benne egy pár hajmeresztő mutatvány és egy pár nagyon ügyes arc, úgyhogy egész szórakoztatónak mondható. A fellépők felét mondjuk Izraelből kellett importálni (ott ment először ez a show), szóval el sem tudom képzelni itthon hogy fognak összekaparni egy műsorra való mentalistát. A Phenomenonban egyébként volt egy másik zsűri is, Criss Angel, aki a Mindfreak című műsora révén gyakorlatilag a legnépszerűbb illuzionista Amerikában. Onnan lehet felismerni a fickót, hogy 40 éves, de ennek ellenére úgy néz ki, mint valami szerencsétlen emós, és tele van fosva a trükkjeivel az összes videomegosztó.

Criss Angelt gyakorlatilag úgy tartják számon - illetve legalábbis ő biztosan így szeretné számontartani magát - hogy ő az, aki újra népszerűvé tette ezt a műfajt. Rajongótábora óriási, fiatalok, idősek, mindenki el van ájulva a görög származású illuzionista tehetségétől, csak az az egy probléma, hogy annyira azért nem tehetséges mint amekkora ripacs és igazából ő is ugyanakkora csaló, mint Geller, akit egyébként rendszeresen fikázott pont emiatt.

Criss Angel váltig állítja, hogy nem használ kameratrükköket, holott a műsorában a mutatványok jelentős része teljesen egyértelműen kameratrükkökre épül, és nem egyszer látszanak a low budget vágások - vagy hát amire épp szükség volt. A trükkök nagy részét beépített közönség előtt adja elő, ami önmagában nem lenne gáz, de a jelenetek azt sugallják, hogy a képen látható emberek ugyanazt látják, amit te otthon, és ez marhára nincs így. Ha a valódi közönség is azt látná, hogy pl. a kamera látószögén kívül kúszik tova sunnyogva az eltüntetett személy, nem sikoltozás és ováció lenne, hanem sírva röhögés. Azért nem árt tisztázni szerintem a szabályokat, mert kameratrükkökkel bárki el tud tüntetni bármit. Ettől függetlenül a Mindfreak szórakozató, csak na... értitek... tisztázzuk, hogy mit nézünk. ;)

Na de mit is akartam ezzel a posttal mondani? Ja igen. Szóval csak helyre akartam tenni pár dolgot, mert nemsokára a csapból is Uri Geller és haverjainak vélt és valós képességei fognak folyni és a fárasztó vitákban szükség lesz tényekre. ;)

PS: David Blaine rajongóknak pedig ajánlom a Street Magic Revealed című szösszenetet.

Most olvastam, hogy Alföldi Róbert Nyugalom c. filmjére a premier utáni 4 napon mindössze 1370-en ültek be, a második hétvégén pedig összesen 495-en látták.

Alföldi Róbert biztosan nagyon tehetséges, de elég sokan vannak iwiwen ennél több ismerőssel. Felmerül a kérdés, hogy miért nem ők csinálnak inkább filmeket? Egy sima körlevéllel több nézőt tudnának bevonzani a moziba. Még ha szar is a film, csak megnézed mit dobott össze a haverod!

A DivX Stage6 videomegosztóján egy kedves júzer jóvoltából rengeteg japán tv reklámot találhattok. Fel kell hozzájuk tenni a DivX böngészőplugint, de meglátjátok, megéri! :)

Update: Nagyon jó volt az időzítés, február végén sajnos a DivX lelőtte a Stage6-ot, mert túl nagy macera volt fenntartani. Szerencsére a reklámokat rendületlenül töltögető júzer nem tűnt el, hanem a Veoh nevű videomegosztóra költözött.

Ezennel hivatalosan is megőrültem, úgyhogy következzen a Lucky Star főcímzenéje trensz stílusban. Tegnap csináltam. Várom a lemezszerződéseket! Ja, és ne aggódjatok, akkor is szóba fogok veletek állni ha betörök vele a slágerlisták élére! :D

Aya Hirano - Motteke! (HAAP Remix)

Hopp, egy kicsit elkéstem ezzel a posttal (vagy másfél hónapot ;)), de közben hazajöttem és más dolgom is volt, meg különben is jobb később, mint soha!

Írta valaki korábban, hogy legyen kajás post. Sajnos az a helyzet, hogy utálom a japán kajákat (igen, próbáltam őket és szerintem szar mind, főleg a szusi:)), úgyhogy ilyesmiről biztosan nem fogok regényeket írni. Szerintem ha itt jártok, inkább próbáljátok ki a koreait meg az indiait. Vagy menjetek el egy... magyar étterembe!

Gondoltátok volna, hogy négy magyar étterem is van Tokióban? A legújabb október elején nyílt meg Ginzában, mindössze pár percre a helytől ahol lakni szoktam. Azt a mai napig nem tudom hogy vettem észre az ezercsillió felirat között, de egyszer csak ott volt előttem a szent korona és az elég gyanús volt úgyhogy ellenőriznem kellett a helyzetet közelebbről.

Az új étterem neve Tokaj és mint azt a neve is sugallja, magyar ételek mellett szintén magyar borokból is elég nagy választék van. Ginza központjához méltóan nagyon elegáns hely és emiatt az áraik is elég elegánsak, de győzött a kiváncsiság és meg kellett tudnom milyen a magyar kaja kint. Természetesen vittem magammal japán ismerősöket is, ők voltak a kontroll csoport!

Első probálkozásunk alkalmával egy mogorva japán öregember (főpincér?) elhajtott minket, mert valami céges vacsorának tűnő rendezvény miatt tele voltak. Azon gondolkodtam, hogy nagyon kiképezhették a csávót, ha még ezt az otthoni "mit képzelsz hogy nálunk akarod elkölteni a pénzed" stílust is így leutánozza, de mindenesetre utána a Fridays-ben tárt karokkal vártak minket... ;)

Pár nappal később sikerült átjutni a checkpointon és végre sikerült letesztelni a kaját. Ha vacsorázni szeretne az ember, háromféle menü közül lehet választalni. A legszimpatikusabb - és egyben legolcsóbb - a Duna Course, ami egy mini hidegtálat, gulyáslevest, tejfölös lángost, töltöttkáposztát vagy paprikáscsirkét valamint desszertet és kávét vagy teát tartalmaz 5000 yenért. A lángos valami hihetetlen finom volt, japán ismerőseim azonnali kedvencévé vált. A gulyás is jó volt, a paprikáscsirkéről nem tudok nyilatkozni mert a töltöttkáposztát választottam, annál viszont ettem már sokkal jobbat is. A desszert sacher torta volt, ami meg mondjuk inkább osztrák, de mindenesetre nagyon finom! :D

Az egész személyzet japán egyébként (azt hiszem a szakácsok is), és leszámítva a vén tatát mindenki nagyon kedves volt. Az ételek finomak, az árak elég magasak, de egy ilyen menüt egyszer érdemes kipróbálni szerintem!

A mostani képek elég gyengék lettek, de az Tokaj website-ján nagyon szép képek vannak az ételekről, tessék inkább azokat nézegetni.