Biztosan vannak az olvasók között páran, akiket nem csak maga Japán érdekel, de szeretnék megtanulni a nyelvet is. Ebben a postban nekik próbálok némi kiindulási alapot nyújtani.
Általános vélekedés, hogy a japán nyelv nehéz. Ez részben igaz is. Azt gondolom nem kell ecsetelni, hogy az írással meggyűlik az ember baja. Háromféle írásrendszer van, a fonetikus alap
hiragana, az idegen szavakra használt
katakana és a kínaiaktól átvett karakterek, a
kanjik, és ezeket keverik írás közben. A hiragana és a katakana betűk viszonylag egyszerűek, van belőlük összesen vagy 50 és csak pár vonalból állnak. Ezeket nem lehet megúszni. Ha japánul akarunk tanulni, egyszerűen be kell magolni őket és kész.
A kanjikkal már több probléma van, ugyanis kb. 2000 van belőlük a japán kormány hivatalos ezt-tudni-kell listáján. Van persze sokkal több is, de a többit szerencsére nem használják túl gyakran a mindennapi életben. A helyzet az, hogy ebből a 2000-ből kb. 500 olyan, amit a kinézete alapján viszonylag könnyebben meg lehet jegyezni, a többi az kőkemény magolás. Mondjuk ez még nem is hangzana rosszul, de szövegkörnyezettől függően más olvasata van ezeknek a betűknek, úgyhogy aki meg akar tanulni írni-olvasni, az jó ideig nem fog unatkozni.
Hacsak valaki nem akar nyelvvizsgázni, a kanjik magolásának önmagában nem látom értelmét, mert ha nem használod őket úgyis elfelejted az egészet (az agy kiszórja a felesleges dolgokat). Rám eddig kb. 300 kanji ragadt az elmúlt pár hónapban mindenféle komolyabb erőfeszítés nélkül, egyszerűen sokszor találkoztam velük. Persze ez nem jelenti azt, hogy le is tudnám írni mindet fejből, de felismerem őket.
Másik problémás dolog a beszéd. Illetve nem is maga a beszéd, mert a kiejtéssel nincs probléma. Hasonló hangjaik vannak, mint nekünk, így egy fokkal jobban hangzik, amikor egy magyar beszél japánul, mint amikor mondjuk egy amerikai prowbahlkohzeek. Megérteni őket viszont neccesebb. Szeretnek hadarni, nagyon sok rövid és egyforma szó van, úgyhogy elég sok élő beszédet kell hallani ahhoz, hogy hozzászokjon az ember. Nézzetek sok Parappát az
A+-on, máshogy nem megy! A+-ban amúgy az a legjobb, amikor elfelejtik kirakni a feliratot, vagy el van csúszva két perccel. Megdolgoztatják a kedves nézőt!
De hogy valami jót is mondjak, a nyelvtan elég egyszerű, így valószínűleg azzal lesz a legkevesebb baj. Persze vannak buktatói, de kifejezetten üdítő egy olyan nyelv után, mint például a francia, ahol 39483 rendhagyó ige van és mindet tudni kell ragozni 27 igeidőben. Japánban mindössze két igeidő van, jelen és múlt, és nincsenek személyragok! Van helyettük mondjuk több udvariassági szint (nagyon szigorú hierarchia van a társadalomban és nem mindegy, hogy kihez milyen stílusban beszélsz), de ezekből gaijinként mindössze kettőt érdemes tudni. Van egy pár olyan dolog is, amihez jó, ha ismerjük valamilyen szinten a japánok gondolkodásmódját.
Ha az ember rávette magát a tanulásra, akkor már csak két dolog szükséges, jó sok kitartás (az eredmények elég lassan jönnek) és normális segédanyagok. Sajnos normális segédanyagot nem könnyű találni. Persze mindenkinek más tanulási módszere van, de szerintem általános probléma a japán nyelvkönyvekkel, hogy egy részüket 20 éve írták, más részüket üzletembereknek, a maradékot pedig 20 éve írták üzletembereknek. Ebből az következik, hogy tele vannak használhatatlan konzervpárbeszédekkel, amelyekkel soha nem fogsz a való életben találkozni. Az is oké, hogy megtanítják, hogy kell megkérdezni hanyadik vágányról indul a vonat vagy hogy melyik kapuhoz kell menni a repülőtéren, de ilyen jellegű dolgokra komplett leckéket vesztegetni teljesen értelmetlen, azért a Naritán tudnak már angolul vázze!
A másik ami az agyamra ment amikor könyvet kerestem, hogy egy csomó tankönyv első kötetében szinte még csak meg sem említik a hétköznapi stílust (szótári alak), és mindenhol csak az udvarias -masu formát nyomják. Igy történt az, hogy bár valamennyire felkészültem egy könyvből mielőtt augusztusban kimentem, amikor hozzámszólt valaki, egy büdös szót nem értettem belőle. Szerintem a hétköznapi stílus ugyanolyan fontos mint az udvarias.
Nade lássunk példákat könyvekre:
Total Japanese (1994) - Kb. hat éve ebből tanultam először. Akkor nem tűnt fel, hogy ennyire szar. Szokásos cserediák Japánba megy sztori, és a tanárokkal meg a szállásadó családdal társalog a semmiről. Az első kötet van meg csak, de nem is kell belőle több, azt hiszem az mindent elmond róla, hogy a 20. lecke környékén sorolja fel az itt-ott-amott szavakat, és hiába 200 oldalas, semmit sem magyaráz el, a szegény diák még azt sem tudja elmondani a könyv kiolvasása után hogy szeretem a csokoládét.
Japanese for Busy People (1984) - Na, ennek a címe jól hangzik, kinek van manapság ideje bármire? Ez majd biztos megtanít mindenre gyorsan és egyszerűen - gondoltam. A bevezetőben a szokásos úú-de-kemények-vagyunk-ilyen-profin-állítottuk-össze duma után elmerülhetünk az üzletemberek izgalmas világában, Smith-san, Tanaka-san meg a többiek. Az látszik, hogy ez a könyv már ésszel lett összerakva, vannak egész jó magyarázatok (persze nem mindenre), viszont 150 oldal után ez is csak a folyamatos jelenig illetve a birtoklás kifejezéséig jut el, ami ijesztő. A második könyvtől kezdve már durvulnak a dolgok, de a köcsögök onnantól nem írják romajival is a párbeszédeket, ez pedig igencsak lelassítja az olvasást. El tudom olvasni a japánt is, de amikor nyelvtant akarok tanulni ne csesztessenek már még ezzel is, na. Ahogy a matektanárom mondta anno, ez a könyv nem rossz, de nem jó.
Japanese for Everyone (1990) - Sok jót nem ígér a világ legocsmányabb borítója, de a tartalomjegyzék óriási meglepetéssel szolgál: ez egy átfogó könyv nagyon jól összeválogatott témákkal. Üzletemberek szerepelnek ebben is, de nem olyan agresszív stílusban, mint a másikban, ahol buli van a nagykövetségen meg ilyen baromságok. Eddig ez a legbarátságosabb és legjobban használható "hagyományos" tankönyv, amivel találkoztam, csak ajánlani tudom. A 400 oldallal mindenki ellesz egy darabig. ;)
Japanese in Mangaland (2004) - Ez az eredetileg spanyolul írodott, óriási sikert arató három kötetes könyv most megjelent angolul is. Elvileg az a lényege, hogy eredeti manga képkockák segítségével tanítja meg a nyelvet, de ez a leggyengébb pontja, ugyanis erős a gyanúm, hogy ezek a képkockák kifejezetten a könyv számára készültek. Ettől függetlenül persze jók a képek és döbbenetesen jó az anyag is, az író hihetetlen gyakorlatiasan és érthetően magyarázza el a szabályokat. Szerencsére nagy hangsúlyt fektet a köznapi beszédre, sőt legnagyobb örömömre mondhatni ez teszi ki a könyv nagy részét. Csak ajánlani tudom, de lehet nem árt mellé egy hagyományos tankönyv is.
Basic Japanese Sentence Patterns /
Basic Connections /
All About Particles - Ez a három könyv mindenféle sallang nélkül sorolja fel az alapvető nyelvtani szerkezeteket természetesen példákkal illusztrálva. Valamelyiket érdemes beszerezni.
Kanji Starter 1-2 - Ebben a két könyvecskében 2x200 olyan kanji van, amik elvileg hasonlítanak valamire. Ezek a valamik melléjük is vannak rajzolva. Jópofa cucc, és igaza van, mert csak úgy lehet ezeket megtanulni, ha valamihez kötni tudja őket az ember.
Random House Webster's Pocket Japanese Dictionary - Kis kétirányú japán-angol zsebszótár. Azt szeretem benne, hogy nincs túlrészletezve. Weben egyszerűen nincs használható szótár, a WWWJDIC annyi hülyeséget ad vissza, hogy borzasztó. Rákeresek valamire, jön 1000 találat és a 100. oldalon van a legrelevánsabb fordítás. És ennél csak rosszabbak vannak.
De a legjobb segédlet egyértelműen a kimondhatatlan nevű
Kanji Sonomama Rakubiki Jiten japán-angol szótár Nintendo DS-re. A DS-re egyre elképesztőbb dolgok jönnek ki, érdemes odafigyelni rá. Ebbe a szótárba például bele lehet rajzolni a kanjikat a DS-hez mellékelt toll segítésével, és a program megmondja mit jelentenek. A vonások számát és sorrendjét persze nem árt tudni, de még így is pillanatok alatt meg lehet találni őket a hagyományos módszerekkel ellentétben. A múltkor kaptam egy kézzel írott levelet, és enélkül esélyem sem lett volna belátható időn belül lefordítani.
Huh, jó hosszúra nyúlt ez a post. Mindenesetre ennek segítségével már mindenki el tud indulni a nyelvtanulás rögös útján. Csak aztán ne adjátok fel két hét után! :)
